A mai közbeszéd — Zappa után szabadon — már nem is köz, és nem is beszéd: inkább nyilvános idegösszeomlás, kommentmezőbe csomagolva.
Írástudatlanok magyaráznak félre mindent, amit beszédképtelenek próbálnak megosztani, olvasni nem tudók számára, akiknek a szöveg hosszabb és jóval bonyolultabb, mint egy TikTok-cím.
Az „érvelés” ma annyit jelent: nagybetűvel írom, tehát igazam van.
A „vita” addig tart, amíg valaki le nem írja: „ÉN CSAK AZT MONDTAM, HOGY!!!”
A „tények” pedig — hát, azok az új trágár szavak: kimondani illetlenség, használni provokáció.
Az átlagos kommentelő már nem kommunikál, hanem ugat, és a falka bólogat: „szépen megmondtad, Jucika!”
Az értelem ritkább olyan, mint a vessző a kommentekben, és az „objektivitás” szó hallatán az emberek reflexből írják: Te lipsi / fidesznyalonc / sorosbérenc / FideSS / migráncs / putyinista! — mindez 0,3 másodperc alatt, helyesírás nélkül, de meggyőző lendülettel.
Ma a diskurzus olyan, mint egy fakanállal vívott háború a konyhában: zajos, értelmetlen, és mindenki zsíros marad a végén. A „beszélgetés” helyett trend van, a „tudás” helyett mém, a „vélemény” helyett magas vérnyomás.
Ha Zappa ma élne, csak annyit mondana:
„A közbeszéd ma az emberi kommunikáció Windows 95-ös verziója: lefagy, hibát ír, és mindenki biztos benne, hogy a másiktól jött a vírus.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése