Agymenés 557.

Az Y a Facebook királya (vagy legalábbis annak képzeli)

 

Az Y-generáció a Facebookon ül, mint valami modern Akropoliszon, és fentről lenéz az X-re meg a Z-re.

 

Azt hiszi, ő az egyetlen, aki érti a világot. Hiszen ő még tudja, mi az a CD, de már tud posztolni is róla.

 

A kávéját filterrel issza, a gondolatait viszont szűrő nélkül önti ki a falra.

Az X szerinte „boomer”, aki túl komolyan veszi a netet.

 

Bezzeg ő – az Y – ironikusan komolytalan.

 

Ő nem hisz el semmit, csak like-ol, de közben filozofál, mint egy digitális Camus, akinek az egzisztenciális válsága a comment-szekcióban zajlik.

 

Az Y képes úgy írni egy bejegyzést, hogy az egyszerre legyen társadalomkritika, nosztalgikus vallomás és önreklám.

 

Minden mondat végére odatesz egy kacsintós emojit, mert a végén még valaki komolyan venné.

 

Ő az, aki megveti a Facebookot, de naponta háromszor újranyitja, csak „megnézni, mi van”.

 

Ő mondja, hogy a Z „már nem is ember”, miközben éjfélkor egy mesterséges intelligenciával vitatkozik a kommentmezőben arról, mi az élet értelme.

 

Ő az, aki ironizál az X-en, hogy „miért írnak még kézzel?”, miközben ő maga három órát tölt el egy bejegyzés szerkesztésével, hogy „spontánnak” tűnjön.

 

Az Y-generáció az utolsó analóg vámpír: offline vért szív, de online tükörben nézegeti magát.

 

Ő már nem hisz sem Istenben, sem algoritmusban – csak az engagement rate-ben.

 

A spiritualitás számára a „megvilágosodás” gomb: Post successfully shared.

 

És miközben szívből gúnyolja az X-et („ezek még könyvet olvasnak!”) meg a Z-t („ezek már nem olvasnak semmit!”), ő maga a két világ közt lebeg, mint egy fáradt komment a senki földjén.

 

Az Y a Facebookon filozofál arról, hogy mennyire hamis a közösségi média – majd gyorsan feltölt egy képet a naplementéről, mert „legalább az még igazi”.

 

Ha az X még testben gondolkodik, és a Z már kódban, akkor az Y a kettő közé szorult hibrid: az analóg világ hiányán filozofál, miközben szponzorált posztban hirdeti az új mindfulness-kurzust.

 

Ő az, aki mindent lát, mindent ért, mindent kommentál.

Csak épp önmagát nem.