Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 550.

A béke öt árnyalata


 

Putyin hátradől, teázik, és elégedetten figyeli, ahogy a világszínpadon újra őt hívják főszerepre. Három és fél év háború után megtanulta: ha elég sokáig lövöldözöl, előbb-utóbb valaki megkér, hogy ülj le. Most éppen az Egyesült Államok. 
 
Trump boldog, mint gyerek a sajtótájékoztatón. Ő az egyetlen, aki úgy tudja kimutatni az erejét, hogy közben nem kell semmit felrobbantania – elég, ha mindenkit maga köré ültet, és mosolyogva kijelenti: „I made peace great again.” 
 
A dollár erősödik, a közönség tapsol, és még csak nem is kellett falat építenie.
Brüsszel közben tajtékzik. Megint kihagyták őket abból, amiről a kontinens szól. A béke, az energia, a diplomácia — mind ott zajlik valahol, de nem az Európai Parlament folyosóin. Ott csak a kávéfőző zúg. Az Unió most tényleg egységes: mindenki egyformán dühös.
 
Zelenszkij szomorúan nézi a térképet. Kijev nélkül próbálnak békét kötni, mintha esküvőt a vőlegény nélkül vezényelnék le. Papíron minden szép, de valahogy mégis rossz érzése van: mintha ő lenne az az étel, amit a vacsorán megesznek, nem pedig az, akihez szólnak a pohárköszöntők.
 
És végül Orbán, aki mosolyog. A béke fővárosa most Budapest – legalábbis addig, amíg a kamerák forognak. Minden út ide vezet, a díszvendégek itt szállnak meg, a világ megint Magyarországra figyel. Ő pedig hátradől, és tudja: amíg nálunk tárgyalnak, addig senki sem tud megkerülni minket – legfeljebb kikerülni, de azt meg minek.
 
(Zárókép: öt politikus egy asztalnál, mindegyik elégedett – csak a világ néz értetlenül, hogy akkor most ki is nyerte meg ezt a békét.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk