Agymenés 542.

A Nagy Dolgok Embere – Magyar Péter és a Papírforradalom

 

Van, aki a világot akarja megváltani, és van, aki a vécépapírt. Magyar Péter valahol a kettő között lebeg, mint egy közéleti szellem, aki minden ajtót rárúg azokra a problémákra, amelyek valójában nem is léteznek — vagy legalábbis senkit sem zavartak addig, amíg ő fel nem hívta rájuk a figyelmet.

 

Nemrégiben éppen a mellékhelyiségben támadt rá az igazságtalanságra. A kép tanúsága szerint teljes harci díszben – két tekercs papírral, elszánt arccal és a közéleti hősök szent komolyságával – készült megvívni a csatát a társadalmi békéért. Minden ember képes nagy dolgokra – mondja a felirat, és valóban: ritkán látni valakit, aki ennyire szó szerint veszi a metaforát.

 

A kórházakban és a rendelőkben persze nincs vécépapír, de nem azért, mert nincs pénz, hanem mert ha kirakják, két perc alatt eltűnik. Az emberi természet ilyen: eltesz mindent, ami gurul, hátha jön egy újabb válság. „Jobb” helyeken már az ülőkét és a vécékefét is viszik, otthon meg büszkén mutogatják a zsákmányt, mint a r

endszerrel szembeni kis győzelmet.

Magyar Péter viszont nem hagyja annyiban. Ő az, aki minden problémát meg akar oldani — főleg azokat, amiket nem lehet. Ha lenne vécépapír, azonnal kampányt indítana ellene, hogy miért pont fehér. Ha másfélét gyártanának, tiltakozna, hogy miért gurul jobbra. Ő az ember, aki a megoldásokban is a problémát keresi, és a problémákban is önmagát találja meg. De legalább fotó mindenhol készül.

 

Látjuk magunk előtt, amint konferenciát szervez „A higiénia és a haza szolgálatában” címmel, ahol minden szónok egy-egy papírtekercsről beszél, mint a nemzeti megújulás szimbólumáról. Az egyik panel címe: „Lépjünk tovább: bidé mindenkinek!” – a másiké: „Papíralapú demokrácia – miért nem működik?”

 

És persze, mint minden nagy magyar reformer, ő is hisz abban, hogy a jövőt nem lehet elérni, csak letörölni a múlt hibáit. A kérdés csak az, hogy mivel. Mert papír nincs. De lelkesedés, az mindig akad.