Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 520.

 Nyelvi gyorshajtásért büntetés jár!


 

Budapest – A Nyelvvédelmi Hatóság új rendelete szerint mostantól bírság jár azoknak, akik magyar szavak helyett idegen kifejezéseket használnak. A döntés indoka egyszerű: ha már van rá szép, kerek, anyanyelvi szó, mi a csudának kell helyette idegen zagyvaságot erőltetni?
 
Vegyük az „applikációt”. Régen simán „alkalmazás” volt, amit még a nagymama is megértett. Most viszont úgy tesznek a huszonévesek, mintha attól lennének különbek, hogy az „alkalmazást” applikációnak hívják. Hát persze, mert az „applikáció” olyan menőn cseng – egészen addig, amíg a telefonod ki nem írja, hogy „Az applikáció összeomlott”. Na, ott aztán tényleg érezni a világ nyelvi kifinomultságát!
 
És akkor ott a FOMO. Hát kérem szépen, „kimaradástól való félelem” – ennyire egyszerű. De nem, inkább rövidítünk, mert lusták vagyunk beszélni is. Olyan hosszú azt mondani, hogy félek, lemaradok valamiről. Amúgy miről is????
Hamarosan eljutunk oda, hogy a teljes magyar párbeszéd így hangzik majd:
– SZIA!
– LOL.
– ASAP?
– KIVAF.
 
Ez már nem kommunikáció, hanem betűtologatás.
 
A Hatóság külön felhívja a figyelmet: ha valaki magyar szó helyett idegent használ, attól nem lesz modern, csak szimplán lusta. Olyan ez, mintha a kolbászt „meat roll”-nak hívnánk, a pálinkát „fruit shotnak”, a nagymamát meg „Grandmummy-nak”. Hát kell ez nekünk?
 
Nyelvében él a nemzet – de ha mindenki csak rövidítéseket dünnyög, akkor lassan a nemzet már csak hárombetűs SMS-ekben fog vegetálni és úgy gügyög egymással, mint retardált a csecsemővel.. És onnantól kezdve tényleg KIVAF lesz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...