A városrész, ahol a bokor is luxus - avagy angyalföldi luxufavella
Van az a pillanat, amikor az ember kinéz az ablakon, és nem tudja eldönteni: fejlődést lát, vagy egy nagyon lelkes betonöntő performanszt. Angyalföldön, a Marina felől például egyértelmű az üzenet: a zöld nem trend, a levegő opcionális, a bokor pedig ideológiailag gyanús.
Itt minden négyzetméter dolgozik. A járdától a telek végéig, faltól falig, emeletre emelet. A fűsáv? Romantikus múltidézés. Egy méter zöld? Az már egy elvesztegetett BMW ára. Ha lenne rá mód, a levegőt is külön albetétbe szerveznék.
A parkolás kérdése elegánsan meg van oldva: egyszerűen nincs. A lakóknak van mélygarázs, a vendégeknek pedig kaland. Ki ne szeretne öt utcával arrébb parkolni, majd egy spontán városi túrán megismerni a környék panelrengetegét? Ez is közösségépítés, csak enyhén cipőgyilkos.
Az épületek olyan közel állnak egymáshoz, hogy a szomszéd teraszáról már nem integetnek, hanem visszakérik a sört. Nápoly és Hongkong hangulata megérkezett, csak a dim sum maradt el. És igen, tudjuk, hogy ez nem belváros, de hát miért ne csinálnánk belvárost ott is, ahol eddig legalább levegő volt?
Zöldterület akad, technikailag. A Dunáig nem betonoznak, mert ott már nehéz. Marad egy csík fű, ami kiválóan alkalmas arra, hogy elmondhassuk: „van zöld”.
Az, hogy egy fa sincs, részletkérdés. A beton nem hullajt levelet, ez környezetbarátabb.
Az infrastruktúra pedig… nos, koncepcionális. Lakások vannak, emberek majd lesznek, az iskola, óvoda, orvos pedig egy későbbi DLC. Addig is mindenki járjon ugyanoda, ahova a panelesek. A háziorvos imádni fogja a közösségi élményt, amikor reggel nyolckor egyszerre érkezik meg egy kisebb város.
A csövek a föld alatt hősiesen hallgatnak. Hány emberre lettek méretezve? Amennyire bírták. Este hatkor, amikor mindenki zuhanyozik, az már nem annyira probléma, mint inkább urbanisztikai kísérlet.
És persze ott a kutya. Sok kutya. Ők majd találnak zöldet. Például kicsivel arrébb, a panelok között. Azok között a panelok között, ahol eddig játszótér, fák és liget volt. Na, ott most funkcióváltás történik: regionális kutyasétáltató és rekreációs központ.
Mindez nem véletlen. Ez a profitmaximalizálás balettje, ahol minden piruett egy újabb emelet, és minden taps egy eladott négyzetméter. Az önkormányzat pedig ül a nézőtéren, és jegyzetel: „haladás”.
A városrész nem megújul. Csak betonná válik. Örökre. De valaki legalább megtollasodik a luxusfavellák hátán
De nyugi. Bokor nem lesz, viszont kilátás igen. Pont a szomszéd nappalijába.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése