Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 742.

 

A Fidesz hazudott. Mondta. Nem mondta. De hazudott.
 
 

 
Vannak emberek, akiknek az agya már csak dísz. Olyan, mint egy padlásra felhordott szobabicikli: van, de senki nem használja. 
 
Ők azok, akik szerint mindenért a FideSS a hibás. Igen, dupla S-sel, mert az ész már elfogyott, maradt a fröcsögés. Mert vannak azok, akik már nem is írják le rendesen a szót. Minek? A helyesírás is gyanús. Így lesz a pártból „fideSS”, mert ha már harag, akkor legyen történelmileg is súlyos. A klaviatúrán nincs árnyalat, csak CAPS LOCK és erkölcsi fölény.
 
És igen, van az a típus, aki előbb kitalálja, mit mondott a Fidesz, majd hősiesen leleplezi, hogy az nem igaz. Bizonyíték nincs, forrás nincs, idézet nincs – de az ítélet jogerős.
 
Nem az a baj, hogy esik a hó. Az a baj, hogy ő már eldöntötte, hogy valaki azt ígérte, nem fog. Hogy ki? Mikor? Hol? Részletkérdés. A harag nem adminisztratív műfaj.
 
A logika menete egyszerű:
 
  • A Fidesz biztos mondott valamit.
  • Ami történt, az nem az.
  • Következtetés: a Fidesz hazudott.
 
Az, hogy senki nem mondott semmit, nem cáfolat, hanem gyanús körülmény.
Hiszen ha nem hangzott el, akkor biztos titokban hangzott el. Ha titokban, akkor hazugság. Ha hazugság, akkor bizonyítva van.
 
Ez már nem politika. Ez belső monológ, nyilvános poszt formájában.
A valóság meg ott áll térdig hóban, és próbál szót kérni, de nem jut neki mikrofon.
 
A képzelet hangosabb.
 
És amikor valaki megjegyzi: – Figyelj, ilyet senki nem mondott… A válasz azonnali: – AKKOR IS!
 
Mert ahol a tények útban vannak, ott félreállítják őket. Köztünk élnek. Kommentelnek. És teljes meggyőződéssel vitáznak a saját fejhangjaikkal.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk