Az Utólagos Ünnep Diadala (megtörtént esemény alapján)
Van az a család, ahol karácsonykor nem vesznek egymásnak semmit. Nem elvből. Nem aszkézisből. Nem azért, mert „a szeretet a fontos”. Hanem mert januárban minden olcsóbb.
Decemberben náluk nincs ajándékozási pánik, csak nyugodt, bölcs pillantások. Amikor mások az utolsó parkolóhelyért és az utolsó „csak ma” feliratú akcióért küzdenek, ők hátradőlnek, és csendben mosolyognak, hiszen tudják, ez mind hamarosan féláron lesz. A karácsony náluk egyfajta előzetes: teaser trailer az igazi eseményhez, ami január 10. körül kezdődik.
Szenteste nincs csomagbontás, csak ígéretek.
– „Ez most még nincs” – mondja apa, miközben semmit ad át.
– „De majd lesz, amikor megéri.”
És mindenki megértően bólint, mert itt a szeretet nem impulzusvásárlás, hanem stratégia.
Januárban aztán eljön az Ünnep Valódi Arca. A család ünneplőben vonul a plázába, mint mások zarándokhelyre. A „Karácsonyi Ajándék” ekkor már nem egy tárgy, hanem egy árkategória. Az igazi csoda nem Betlehemben történt, hanem a -70%-os polcon.
– „Ez eredetileg harmincezer volt!” – hangzik el áhítattal.
– „Akkor most jobban szeretlek” – válaszolja a megajándékozott.
Az ajándékok ilyenkor már szezonon kívüliek, kicsit megviseltek, néha „utolsó darab, kiállított”, de erkölcsileg fölényesek. Mert itt nem herdálás van, hanem tudatosság. Nem csillogás, hanem matek. A szeretet nem piros masniban, hanem sárga árcédulában érkezik.
És amikor valaki felveti, hogy „de hát ez már nem karácsony”, a család csak mosolyog. Ők tudják: a karácsony nem dátum kérdése. A karácsony ott van, ahol az eredeti ár át van húzva.
Boldog Ünnepeket. Január közepén. 
Megjegyzések
Megjegyzés küldése