Az Egybites Köztársaság
Az Egybites Köztársaságban minden véleménynek van pártállása. Akkor is, ha nincs. Sőt, különösen akkor.
Ha azt mondod, esik az eső, azonnal gyanús vagy. Kinek az esője? Ki finanszírozza a felhőt? Nem lehet, hogy ez csak narratíva? Mert az Egybites Polgár fejében két fiók van. Az egyikre az van írva: „MI”, a másikra: „PROPAGANDA”.
Harmadik rekesz nincs, mert az már gondolkodást igényelne, és az bizony veszélyes üzem.
A kormányoldali szektás szerint minden kritika Soros által kézzel varrt mondat, az ellenzéki szektás szerint minden eltérő árnyalat titkos Rogán-powerpoint. Ha netán egyikhez sem tartozol, az különösen gyanús. Olyan nincs, hogy csak úgy egyszerűen gondolod valahogy. Biztos kapsz érte valamit. Pénzt, állást, krumplit, vagy legalább egy buksisimítást a háttérhatalomtól, a laposföldesektől, az oltástagadóktól, a gyíkemberektől.
Az önálló vélemény ebben a világban városi legenda. Olyasmi, mint a Loch Ness-i szörny vagy a normális kommentmező. Mindenki hallott róla, de aki állítja, hogy látta, az biztos hazudik. Vagy még rosszabb: árnyal. Az árnyalás pedig a legveszélyesebb művelet, mert megrepeszti az egybites koponyát, és kifolyik belőle a kész válasz.
Az Egybites Polgár nem kérdez, hanem felismer. Nem értelmez, hanem leleplez. Nem vitatkozik, hanem címkéz. A mondandód nem számít, csak az, hogy hova lehet ragasztani. Ha nem illeszkedsz, akkor erőszakkal igazítanak: „Na ugye, hogy propaganda!”
És így élünk mi, propaganda-gyártók, propaganda-fogyasztók és propaganda-gyanús gondolkodók egy országban, ahol a legnagyobb eretnekség nem az, hogy mást gondolsz, hanem az, hogy egyáltalán gondolsz.
Mert az Egybites Köztársaságban a vélemény nem szabad. Csak engedélyezett. 
Megjegyzések
Megjegyzés küldése