Nemzeti Csámcsogó – napi kiadás
Az ország kettéosztotta magát, mint egy rosszul sikerült rántottát.
Az egyik fele az Amerikában lelőtt asszony sztoriján pörög – és hirtelen mind jogász lett. Alkotmányjog, precedensjog, önvédelem, esküdtszék, „bezzeg nálunk”.
Három komment után mindenki professzor, öt után FBI-elemző.
A másik fél közben már melegíti a villát: Tokatábornok újratöltve. Fegyver, felelősség, tekintély, „dehát ő ilyen”, „dehát ő olyan”. Kinek a haverja, kinek a volt kije, kinek a kutyájának az állatorvosának a szomszédja. A lényeg: csámcsogni lehessen.
A javaslat egyszerű: legközelebb mindenki menjen fegyverrel a kommentmezőbe.
Like helyett biztosíték, megosztás helyett töltény. Ha valaki bekattan? Hát ez van.
Láttuk Amerikában, exportáljuk bátran.
Ott már a BLM után készül a WLM is, mert egy túlfűtött, önmaga fontosságától izzó néni összefutott egy ugyanilyen bácsival, és amikor két univerzum találkozik,
mindig valaki meghal, a többiek pedig kommentelnek.
De persze nem mindegy, ki lőtt, és kire. Nem mindegy, ki melyik oldalon állt,
kinek volt igaza előre, utólag, és a Facebook-profilképen. Ha „a mi emberünk”, akkor tragikus félreértés. Ha „az övék”, akkor világraszóló botrány.
És közben senki nem kérdezi meg: nem lehet, hogy mindkét oldalon hülyék vagyunk? Nem lehet, hogy nem kellene minden hülyét szentté vagy ördöggé avatni egy délután alatt?
De nem.
A szekta az szekta. Balról, jobbról, középről, alulról, felülről. Mindenki üvölt, mindenki felháborodott, és mindenki teljesen biztos benne, hogy
Megjegyzések
Megjegyzés küldése