Ma már nem lehet csak úgy élni. Nem lehet reggel felkelni, kilépni az ajtón, felszállni egy buszra, majd hazamenni anélkül, hogy közben ne dokumentálnánk önmagunkat legalább három szögből. Mert az élet kiszámíthatatlan, és bármikor szükség lehet egy friss szelfire. Ki tudja, mikor kell majd bizonyítani, hogy igen, ezen a napon is léteztem, és rajtam volt a sapka.
Ez jutott eszembe, amikor egy elveszett tárgyak csoportban valaki a buszon felejtett sapkáját és kesztyűjét kereste. A tárgyak anyagi értéke elhanyagolható, persze biztos a nagybetűs ÉRZELMI ÉRTÉK dominált.
De szerencsére a poszthoz több teljesen friss fotó is tartozott, amelyeken a kereső fél pontosan ezeket viseli. Egy még a lakásban, indulás előtt egy pillanattal, a többi az utcán, különféle pózokban. Nyilván nem hiúságból. Csakis előrelátásból. Mert ma felelőtlenség úgy élni, hogy nincs rólad naprakész vizuális bizonyíték minden fontos ruhadarabbal.
Hiszen honnan tudnád később, hogy valóban a tiéd volt az a sapka? Hogy nem csak kitaláltad? Hogy nem egy kollektív emlék, amit az internet sugallt? Egy jó selfie ilyenkor nem önreprezentáció, hanem dokumentum. Korlenyomat. Adatbiztonság.
A modern ember nem elveszíti a tárgyait, hanem archiválja őket önmagán. A sapka elmehet, a kesztyű felszívódhat a tömegközlekedés Bermuda-háromszögében, de a kép marad. És sosem tudhatod, mikor dobja úgy az élet, hogy pont arra a fotóra lesz szükség, amin mosolyogva bizonyítod: egyszer minden megvolt. 
Megjegyzések
Megjegyzés küldése