Agymenés 726.

 

A magyar ember különleges lény. Nem ritka alfaj, inkább mindennapos, csak ritkán figyelünk fel rá, mert általában a panel nyolcadikáról figyel, a BUBIV szekrénysor félhomályos árnyékából. Onnan, ahonnan minden és mindig pontosabban látszik. Főleg mások hibái.

 

Ő az, aki tegnap este még elveszítette a „Gyorstalpaló Facebook Okájés Télügyi Szakértő” tanfolyam jegyzeteit, ma reggelre viszont mégis pontosan tudja, hol csúszott el az ország. Sőt, azt is, hogy ki a hibás. Spoiler: nem ő.

 

Ahogy megjelenik az első hópehely, benne is bekapcsol az egyszemélyes belső operatív törzs. A hírfolyam fölött mély gondolkodásba esik, majd határozott kommentben közli: „Ha én lennék a felelős, minden út valós időben tisztítva lenne.” Valós időben. Azonnal. Egyszerre. Gond nélkül. Hiszen mi más dolga lenne a világnak.

 

Térképek rajzolódnak a fejében, hóekék suhannak képzeletben, munkagépek engedelmeskednek egyetlen biccentésének. Ő nem kifogásokat gyártana, hanem rendet. Nem magyarázna, hanem lapátolna. Mármint elvben.

 

Aztán valaki szól. Teljesen udvariasan. Hogy amúgy… a ház előtt… meg a garázs bejáratánál… talán le kéne takarítani a járdát.

 

És itt történik a fordulat.

 

A lapát hirtelen alkotmányjogi kérdéssé válik. A hó közigazgatási határvitát generál. Elindul a jogászkodás, olyan lendülettel, amit egyetlen hóeke sem bírna követni. Ez most közterület vagy magán? Ez járda vagy csak járdaszerűen burkolt felület? A garázs elé eső rész kinek a felelőssége? És különben is, hol van ez pontosan definiálva?

 

A magyar ember ilyenkor már nem szakértő, hanem peres fél. Nem lapátol, hanem érvel. Nem havat tol, hanem paragrafust. A hó marad, ahol van, de a felelősség elegánsan továbbcsúszik. Valaki más felé. 

 

Fentről, a nyolcadikról, minden továbbra is tisztán látszik. A problémák, a megoldások, és az is, hogy kinek és pontosan mit, mikor kellene csinálnia. Csak egy dolog nem látszik soha: a lapát nyele, a saját kézben.

 

De nincs ezzel baj. Hiszen ha ő lenne a felelős… akkor itt már rég tavasz lenne. Akkor lehet vinnyogni a sár, az eső, a madárcsicsergés és békakuruttyolás decibel mértéke miatt, valamint a viharok zajának állatokra gyakorolt hatása okán.