Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 751.

 

A Kommenthuszárok Köztársasága

 
 

 
Van egy különös népcsoport, amely nem országban él, hanem kommentmezőkben. Lakóhelyük a „Hozzászólások megjelenítése (1247)” felirat mögött található, ahol a nap sosem nyugszik le, csak újratöltődik.
 
Ők azok, akiknek már nem véleményük van, hanem hitvallásuk. Nem gondolkodnak, hanem reagálnak. Nem kérdeznek, hanem ítélnek. Erkölcsről beszélnek, miközben minden mondatukban letaposnak belőle egy darabot, mint egy sáros lábtörlőt a digitális küszöbön.
 
Számukra a világ fekete-fehér, de főleg fekete. Aki nem velük van, az ellenük, aki kérdez, az gyanús, aki gondolkodik, az már biztosan áruló. Az árnyalatok gyanúsak, a humor veszélyes, az irónia pedig egyenesen nemzetbiztonsági kockázat.
 
Reggel kávé helyett posztot főznek. Délben kommentelnek, este vitatkoznak, éjjel pedig lázasan frissítenek, hátha valaki rosszat írt – mert akkor végre lehet élni. A boldogság számukra egy jól elhelyezett caps lock, egy „EZT MINDENKI LÁSSA!!!” és egy gondosan odaszúrt emojisor, ami morális felsőbbrendűséget imitál.
 
A világ összetett? Ugyan már. Az ellenség mindig egyértelmű, a saját oldal mindig erkölcsös, és soha, de soha nincs szükség önvizsgálatra. Az túl fárasztó lenne, és különben is: ki ér rá magába nézni, amikor idegenek profilképét lehet elemezni?
Így élnek ők, a digitális lövészárkok lakói. Harcolnak a semmiért, mindenki ellen, teljes meggyőződéssel. És amikor néha elcsendesedik a hírfolyam, és egy pillanatra nem jön új értesítés, akkor ijesztő módon kiderül, hogy a legnagyobb vitájukat saját magukkal kellene lefolytatniuk.
 
Na, azt viszont már tényleg senki nem kommenteli.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk