Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 740.

 

A fővárosban a rendkívüli időjárás zavartalanul együttműködik a rendkívül állandó közlekedési viszonyokkal. Rendkívüli természetesen nem az, hogy januárban hideg van és hó, hanem az, hogy ez teljesen új információ a városvezetés számára.
 

 
 
A járatok pontosan annyit késnek, amennyit már mindenki megszokhatott, néhány pedig a megszokott eleganciával egyszerűen eltűnik a városi téridőben. A menetrendi táblák hűségesen őrzik helyüket, bár nem tájékoztatnak, hanem emléket állítanak egy letűnt korszaknak, amikor még volt értelme rájuk nézni.
 
Mindez a 2020 óta Karácsony Gergely vezetés alatt álló Budapesten történik, ahol a város irányítása stabil kezekben van, Igen, stabil kezekben, de leginkább azért, mert semmi nem mozdul, hacsak nincs köze 1.) biciklihez 2.) sárga festékhez 3.) zöld karóhoz. 
 
A közgyűlésben a friss feltörekvő Tisza párt képviselői fegyelmezetten hozzák a Magyar Péter által előírt kötelező minimumot, ugyanis ülnek, jelen vannak, és gondosan nem avatkoznak bele semmibe, ami akár véletlenül működhetne is.
 
A város élén Karácsony Gergely főpolgármester áll – elnézést, főpridemester –, aki érzékenyen, befogadóan és következetesen NEM a közlekedéssel foglalkozik. Úgy tűnik, szerinte ugyanis az utas nem közlekedik, hanem átél, nem vár, hanem reflektál, és nem késik, hanem egy hosszabb, inkluzív utazási folyamat résztvevője. 
 
A busz nem kimarad, csak identitást keres.
 
Budapest így végül is felkészült mindenre. Hóra, fagyra, esőre, nyárra, télre – és különösen arra, hogy semmi se változzon. A rendszer működik, mert nem is próbál mást. A káosz nem hiba, hanem állapot, a bénultság nem kudarc, hanem vízió.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...