Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 749.

 

A Nagy Haladó Összeborulás - avagy hogyan lett a szabadságból kötelező viselkedésforma

 
 

 
 
Régen a liberalizmus azt jelentette, hogy hagynak élni. Ma azt, hogy megmondják, hogyan kell helyesen létezni.
 
A régi liberális azt mondta: „Gondolkodj szabadon.” Az új liberális azt mondja: „Gondolkodj szabadon… de ne úgy.”
 
A különbség apró, de fontos. Olyan, mint a bio zabtej és a cement közti eltérés: papíron mindkettő folyadék, de máshogy hat a szervezetre.
 

A mindenhez IS értés kora

 
A modern hazai liberális mindent tud. Egyszerre szakértő járványtanban, geopolitikában, genderpszichológiában, vidékiségkritikában, és természetesen abban, hogy te miért vagy probléma. Ha kételkedsz, az azért van, mert nem olvastál eleget. Ha kérdezel, az azért van, mert „nem érted a kontextust”. Ha nem értesz egyet, akkor „veszélyes vagy”.
 
Ez nem véleménykülönbség. Ez diagnózis.
 

A nagy Mindenszarizmus Projekt

 
A mai haladó gondolkodás egyik alaptétele, hogy minden rossz. A múlt toxikus.
A jelen elviselhetetlen. A jövő csak akkor vállalható, ha előbb mindent lerombolunk, majd angol szakkifejezésekkel újranevezzük. A történelem nem tanulság, hanem bűnlista. A kultúra nem örökség, hanem gyanús hagyaték. A társadalom nem közösség, hanem problémahalmaz. És aki ebben nem érzi magát kényelmetlenül, az gyanúsan normális.
 

A szabadság új definíciója

 
Régen a szabadság azt jelentette, hogy azt mondhatod, amit gondolsz. Ma azt jelenti, hogy helyesen mondod azt, amit mondani szabad. A vélemény már nem állítás, hanem státuszszimbólum. em az számít, igaz-e, hanem hogy jól rezonál-e a buborékban.
 
És ha netán kérdeznél valamit, például: „Biztos, hogy ez így működik?”vagy „Nem lehetne árnyaltabban?” A válasz gyors és hatékony: Ezt most nem bontjuk ki, mert problémás.
 
A legszebb az egészben, hogy mindez a szabadság nevében történik. Olyan ez, mint amikor valaki bezár egy szobába, elveszi a kulcsot, majd közli: „Nyugi, ez a te érdeked.” És közben komolyan hiszi, hogy ő a felvilágosodás örököse.
 
Pedig csak egy új vallás született, dogmákkal, eretnekekkel és erkölcsi fölénnyel —
csak épp templom helyett kommentmezőben gyakorolják a vallásukat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...