Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 737.

 

A nemzet főellenőre, avagy Hadházy Ákos és a csíkok, táskák és kabátok országa

 
 


 
Van ember, aki Sudokuval lazít. Van, aki horgászik. Hadházy Ákos viszont zebrákat számol. Nappal. Éjjel. Szilveszterkor is. Ha eltűnik egy zebra Hatvanpusztáról, ő már izzítja a nagyítót, ha pedig egy milliárdos zakója, egy celeb táskája túl fényes, azonnal gyanús: ez biztos közpénzből van, csak vasalták.
 
Hadházy ma már nem politikus, hanem egy egyszemélyes Állami Csík- és Ruházati Felügyelet. A munkamódszer egyszerű: ha valaki gazdag, biztos lopott; ha elegáns, biztos bűnös; ha zebrája volt, de most nincs, akkor megették. Ha nem ették meg, akkor is megették, csak még vizsgálják.
 
Az ország eközben apró-cseprő ügyekkel van elfoglalva – infláció, egészségügy, oktatás –, de szerencsére van, aki rendíthetetlen fókusszal figyeli, hogy egy milliárdos inge öt mosás után is túl fehér-e, és hogy egy egzotikus állat véletlenül nem rumpsteak formában tért-e át a túlvilágra.
 
Hadházy fejében a világ már rég nem geopolitika, hanem gardrób és állatkert. A NER nem rendszer, hanem divatbemutató, a korrupció pedig nem számokban mérhető, hanem centiméterben: szövetvastagság, cipőfény, zebracsík-sűrűség.
 
És miközben ő teljes komolysággal nyomoz nadrágszárak, menükártyák és eltűnt patások után, az emberben felmerül a kérdés: vajon mikor jön el az a pillanat, amikor már nem zebrákat lát minden bokorban, hanem csak szimplán bokrokat?
 
De addig nincs megállás. Mert amíg Magyarországon egy milliárdos túl jól öltözött, vagy egy zebra túl csendben van, addig Hadházy Ákos nem pihen. Figyel. Számol. Jelent. És ha kell, még a szekrénybe is benéz.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk