Agymenés 758.

 

A Tisza-parti toborzópont inkább hasonlít egy vándorcirkuszra, mint politikai eseményre. Az egyik sátoron ez állt: „Aktivistákat keresünk. Többéves tapasztalat előny. Teljesen mindegy, miben.”

 

 

 

 

Magyar Péter egy hordóra támasztott asztal mögött ült, és úgy lapozgatta a jelentkezők papírjait, mintha egy bolhapiacon válogatna porceláncsészéket.

 

– Lássuk csak… jogász… közgazdász… influencer… – hümmögött. – Maga itt… hm… a "kreatív ipar" határvidékéről érkezett.

– Így is mondhatjuk – bólintott a jelentkező.

– Remek. Rugalmasság. Bevállalósság. A politika erről szól.

Ekkor megjelent a kampányfőnök, kezében egy gumicsizma-pár, mint két retorikai érv.

– Emberek! – harsogta. – Ne felejtsük el a valódi munkát!

– Melyiket? – kérdezte valaki óvatosan.

– A marhatermesztést.

Csend lett. Egy galamb felszállt. Valaki a hátsó sorban gyorsan beírta a telefonjába: „marhatermesztés = létező fogalom?”

– Hajnalban kelés, sár, pára, nemzeti horizont! – folytatta az kampányfőnök. – Itt nem lehet ám csak úgy… posztolgatni.

– De lehet – súgta Magyar Péter. – Csak közben etetni kell.

 

Újabb dosszié került elő. Vastag, csillogó borítóval: „Sokoldalú életút”.

 

– Nézzük… kamera előtt dolgozott… vágás, világítás…bevállalósság....

– Igen.

– Maga lesz a kommunikációs főtanácsadó.

– És én? – kérdezte a következő.

– Maga mit csinált?

– Egyszerre több platformon építettem márkát.

– Fantasztikus. Maga tereli a marhákat a kamerák elé.

 

A kampányfőnök bólogatott.

– Látják, ez a vidék és a modernség találkozása! Digitális pásztorkodás! A XXI. század csordája algoritmus alapján mozog!

 

A molinó közben lecsúszott, és valaki filccel hozzáírta:

„Jelentkezz hozzánk. Ha van múltad, az már fél siker.”

 

Magyar Péter megigazította a napszemüvegét, mielőtt ezt is licitre kéne bocsátania.

 

– Mondja, volt már valaha olyan munkája, amit ma már inkább lábjegyzetként emleget? Vagy ami ....khm...kínos?

– Több is.

– Tökéletes. Itt nálunk a lábjegyzetekből lesz a főszöveg.

 

A kampányfőnök közben a távolba mutatott, ahol egy magányos tehén rágta a füvet.

– Ott kezdődik a jövő! – mondta ünnepélyesen. – Meg ott, ahol jó a Wi-Fi.

A tehén felnézett, megbőgött, majd visszatért az evéshez. Politikailag semleges maradt.

 

Magyar Péter becsukta az aktát.

– Következő! Maga mit csinált eddig?

– Őszintén?

– Az nem követelmény. Elég, ha érdekes.