Miért nem kedveljük a hazai baloldalt? – egy nyelvészeti magyarázat
Nem mi találtuk ki. A magyar nyelv őszinte volt már jóval előttünk.
A „bal” nálunk nem irány, hanem állapot. Nem világnézet, hanem mellékhatás. Ha valamire azt mondjuk, hogy balos, az ritkán dicséret. Inkább egy előérzet: ebből BALhé lesz.
Vegyük sorra.
A baloldal rendszerint BALfogással kezd, majd egy BALlépéssel folytatja. Mire észbe kapnánk, már BALga magyarázatokkal próbálja megindokolni, miért nem sikerült, amihez hozzá sem kellett volna nyúlni. A végeredmény többnyire BALeset, amit persze senki nem vállal, mert az mindig „objektív körülmény”, „örökölt probléma”, vagy „rossz csillagállás”.
Ha kérdeznénk, miért nem működik, jön a BALhiedelem, hogy most már tényleg sikerülni fog. Ezután megszületik a BALítélet: a választó a hibás. Mert egy BALf@sz. Ő nem értette meg. Ő nem elég felvilágosult. Ő nem szavazott jól.
A kampányban rendszerint BALsiker születik: majdnem jó lett, csak nem. A végén pedig marad a BALszerencse narratívája – mert valahogy mindig más tehet róla. A választás után jön a BALsejtelem, aztán a klasszikus balfordulat: „mostantól másképp csináljuk”. Ugyanúgy, mint eddig.
És amikor már minden kötél szakad, előkerül a nagy magyarázat: nem kudarc volt, hanem tanulási folyamat. Csak a folyamat végén rendszerint BALsors és BALvégzet marad.
Lehetne azt mondani, hogy ez csak nyelvi játék. Csakhogy a nyelv makacs dolog. Amit évszázadokon át ugyanazzal az előjellel jelöl, azt nehéz puszta véletlennek tekinteni.
Nem mi nem szeretjük a hazai baloldalt. A magyar nyelv már régen eldöntötte helyettünk. 
Megjegyzések
Megjegyzés küldése