Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 748.

 

Az örök ellenállás all inclusive csomagja – bővített útitervvel

 
 

 
 
Vannak emberek, akik számára az ellenzékiség nem politikai álláspont, hanem életforma. Mint a gluténmentesség vagy a hideg zuhany. Ők azok, akik évtizedek óta pontosan tudják, hogy az ország romokban, mindenki nyomorog, a nép éhezik, az utcán már csak reménytelenség és akciós parizer kapható. Ezt naponta többször el is mondják. Reggel kávé mellé, délben posztban, este kommentben, lefekvés előtt pedig még gyorsan megosztanak egy cikket arról, hogy „már holnap összeomlik minden”.
 
Majd elutaznak Balira. Vagy Thaiföldre. Esetleg Zanzibárra, Dél-Afrikába, Marokkóba, Mexikóba, Costa Ricára. Néha Izland, mert ott a társadalmi összeomlás is esztétikus, néha Maldív-szigetek, mert a nyomor látványa jobban emészthető víz fölé épített bungalóból. Persze az utazásokat szigorúan az előre tervezhető újabb kormánybuktató tüntetésekhez igazítják, mert hát sosem lehet tudni....
 
Nem menekülés ez, hanem stratégiai visszavonulás. Lelki töltekezés. Hiszen a rendszer elleni harcot nem lehet csak úgy, kókadt idegekkel vívni. Kell hozzá óceánpart, infinity pool, egy koktél, aminek a nevét nem tudják kiejteni, de az ára megnyugtatóan forintromboló. Ott, a pálmafák alatt lehet igazán átérezni, mennyire kilátástalan a helyzet itthon. Főleg naplementében.
 
A szegénység ilyenkor különösen fájdalmas, különösen egy tengerre per óceánra néző erkélyről nézve. A kizsákmányolt nép sorsa még súlyosabbnak tűnik, ha közben a szálloda személyzete mosolyogva hozza a harmadik mangósmoothie-t. Ez nem luxus, ez áldozat. A szabadságért hozott áldozat. Negyedévente.
 
Hazatérés után aztán újraindul a program. Minden rosszabb, mint valaha. Az emberek soha nem éltek még ilyen rosszul. A boltban minden drága. Az élet elviselhetetlen. Közben gyorsan lefoglalják a következő utat, mert az ellenállás hosszútávfutás, nem sprint. És aki igazán elkötelezett, az tudja: a forradalmi hevületet legjobban business classon lehet karbantartani.
 
Hiszen harcolni kell. Csak nem fáradtan. 🌍✊

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk