Agymenés 994.

 Tabula Rasa, avagy a szakértelemmentes övezet

 

Végre eljött a fényes jövő hajnala! Hosszú volt a sötétség, de most végre söpörhetünk. Az elv egyszerű, és annyira zseniális, hogy fáj! Aki az elmúlt 16 évben bármit is csinált – legyen az életmentés, hídtervezés vagy épp egyenletmegoldás –, az eleve gyanús. Hogy hogy meri valaki ennyi ideig végezni a munkáját egy rendszerben? Ez minimum cinkosság, ha nem egyenesen a maffiaállam alapkövének számító szakmai hozzáértés bűne.

Természetesen a tisztulás alól egyetlen kivétel van: az aktuális messiás és az ő szent kísérete. Mindenki más, aki az elmúlt bő másfél évtizedben megpróbált kenyérkeresőként létezni, az mától persona non grata.

Mert hát miért is bíznánk bonyolult operációkat orvosokra, akik évtizedeket töltöttek az anatómia unalmas magolásával? Ez, kérem szépen, a régi világ ódivatú hóbortja! Itt az idő, hogy a vakbelemet olyan valaki vegye ki, aki még sosem látott szikét, de cserébe büszkén viseli a Tiszás jelvényt a zakója hajtókáján. A páciens állapota részletkérdés, a legfontosabb a bizalom, hogy a beavatkozó legalább lelkesen szavazott.

A gazdaságunkat és a jogrendszerünket is végre felszabadítjuk a szakértelem béklyói alól!

A bonyolult könyvelési szabályok és adózási törvények helyett jöjjön a tiszta szívű könyvelés. Aki eddig ügyesen kezelte a felmosóvödröt, az a GDP-vel is könnyedén elbánik, hát nem? Azok a fránya számok csak akadályozzák az érvényesülést.

Sőt! Elég volt az évtizedes jogi tanulmányokból és a paragrafusok feletti rágódásból! A jogi ügyeinket mától bízzuk olyanokra, akiknek a jogi diploma hiánya inkább erény, mintsem hátrány. Miért kellene érteni a törvényekhez, ha elég csak érezni a népakaratot?

Ne keressünk logikát, mert a logika a régi világ utolsó mentsvára! A szakértelem csak az elnyomó gépezet eszköze volt, hogy távol tartsa a közügyektől azokat, akiknek egyébként semmi közük nem lenne hozzá.

Holnaptól az ország egyetlen hatalmas, szakértelemmentes játszótér lesz, ahol a legfontosabb szempont a megfelelő politikai hitvallás. Hogy közben összeomlik az infrastruktúra, az oktatás és az egészségügy? Apróság! A lényeg, hogy végre megszabadultunk a szakértőktől, és a helyükre olyanok ülhettek, akiknek a legnagyobb érdemük, hogy nem rontották el az életüket tanulással vagy gyakorlattal.

Éljen a dilettantizmus forradalma, ahol a tudás gyanús, az optimizmus pedig kötelező!