Agymenés 974.

 A "Zsolti bácsi" multiverzum, avagy hogyan keressünk 48 ezer eurót a semmiből

 

Régen a mesékben a hősök sárkányokkal küzdöttek, vagy hétpróbás kalandokon mentek keresztül, hogy elnyerjék méltó jutalmukat. A modern politikai szappanoperák világában azonban elég egyetlen, jól időzített megvilágosodás, és máris gurulnak az eurók.

Bangó Sanyika esete iskolapéldája a posztmodern memóriának. Sanyi története ugyanis olyan, mint egy jóféle, korosodó bor: idővel nemcsak tisztul, de az ára is meredeken emelkedik. Eleinte, amikor Sanyi még csak csendben morfondírozott a Szőlő utcai traumákról, a tettes – nevezzük nevén, vagy inkább sehogy – egy arctalan, öltönyös fantom volt. Egy homályos árnyék a múltból.

Ám a választások után eljött a fényes pillanat! Sanyi agyában a köd felszállt, és egyetlen villanás alatt képbe került Zsolti bácsi. Hogy ki ő? Azt csak Sanyi tudja, meg a számlájának a végösszege. A memóriája ugyanis olyan, mint a rugalmas költségvetés. Néha visszakozik, aztán megint teljes magabiztossággal állítja, hogy Zsolti bácsi igenis létezik, és valószínűleg már akkor is öltönyt viselt, amikor épp a semmiből bukkant elő.

Füssy Angéla és az alapítványa közben a háttérből menedzseli a drámát, mint egy vidéki színház lelkes, de kissé zavaros rendezője. A legszebb az egészben a hivatásos megvilágosodás üzleti modellje: a Kontroll interjúja nem csupán újságírás, hanem egyfajta befektetési tanácsadás is. Sanyi 48 ezer euróért cserébe szállítja a sztorit, a tiszások pedig lelkesen nyitják a bukszát, hiszen ki ne fizetne szívesen egy kis exkluzív igazságért?

Juhász Péter is ott bábáskodik a projekt felett, 256 ezer eurós "szakértői" díjért cserébe, ami már szinte a nemzetközi tanácsadó cégek árfolyamát súrolja. De hát az igazság drága mulatság, főleg, ha valaki ennyire bizonytalan a saját emlékezetében.

Várjuk a nagy leleplezést: vajon Zsolti bácsi egy hús-vér személy, vagy csak egy igen drága, digitális hallucináció, amit a politikai kampányok forró levegője gyúrt össze? Ha esetleg kiderülne, hogy Zsolti bácsi nem is létezik, Sanyi és Juhász bizonyára már készíti is a visszautalási bizonylatokat, bár ismerve a piaci viszonyokat, a megvilágosodás költségeit valószínűleg nem szokás visszafizetni – a szellemi útmutatásnak ugyanis nincs garanciája.

Sanyi története tehát végső soron tanulságos. Ha az embernek elég nagy a fantáziája, és tudja, kinek kell éppen elmondani, hogy kit kell gyűlölni, a Szőlő utcai homályból könnyen válhat egy kényelmes, euróban számlázható életpálya.

Zsolti bácsi – ha létezik, ha nem – biztosan elégedetten hátradől a képzeletbeli foteljében. Végül is, nem mindennapi teljesítmény 48 ezer eurót csinálni egy öltönyös fantomból.