A táska, ami elnémította a vadászt
Vannak
azok a pillanatok a magyar közéletben, amikor a dráma nem a parlamenti
vitákban, hanem a kormányszóvivő vállán lógó kiegészítőkben rejlik.
Köböl Anita belépője a kormányzatba nem épp a puritánság jegyében telt: a
kiszemelt Louis Vuitton Speedy táska ugyanis olyan élesen világít a
Tisza-párti "ingyen dolgozunk, nincs urizálás" narratívában, mint egy
reflektor az éjszakai sivatagban.
A
történet csattanója azonban nem is a táska ára – elvégre a 2000 euró
még egy jól felszerelt brüsszeli táskában is elférne –, hanem az az
elképesztő, már-már természetfeletti csend, ami a környéken honol.
Hová tűnt a „luxizás-szimat”?
Emlékszünk
még a nagy idők nagy vadászára? Arra a Hadházy Ákosra, aki egykoron egy
gyanús cipőfűzőről is képes volt 40 oldalas tényfeltáró riportot írni,
és aki még a piacon vett replika táskát is százezresre taksálta, csak
hogy ne maradjon ki az izgalomból?
Most,
hogy egy vérbeli, nagybetűs luxustáska bukkant fel a kormányszóvivő
oldalán, a híres „luxus-radar” mintha végleg kiment volna a divatból. Se
poszt, se sajtótájékoztató, se nagyítóval végzett eredetiségvizsgálat a
Facebookon. Pedig a Damier Azur minta nem éppen az a visszafogott,
"társadalmi munkát végző" stílus, amit Magyar Péter ígért a népnek a
nagy önmérséklet-kampány közepette.
Németh
Balázs már lecsapta a magas labdát: "Önmérséklet, elvtársak!" – üzeni a
fényképek láttán. És valóban, a kettős mérce itt már nem is két mérce,
hanem egyenesen egy egész luxusüzlet kirakata. Miközben a kormány a
fizetések megnyirbálásáról és a közös jelszóként emlegetett
szerénységről szónokol, a kormányszóvivő a legdrágább divatházak
táskáival reprezentál.
De a legnagyobb tanulság mégis az, hogy a korrupcióvadász szemében a luxus csak akkor bűn, ha a másik oldal hordja.
Ha
a táskát a megfelelő, tiszta vállon látják, akkor az hirtelen csak egy
ártatlan kiegészítő, vagy ami még jobb: láthatatlanná válik. Hadházy
hallgatása talán a leghangosabb kritika, amit a kormány kaphatott,
hiszen bemutatta, hogy bizonyos körökben a puritánság csak addig tart,
amíg a divatcikkek árcédulája nem találkozik az elvtársak ízlésével.
Az
új kormányzat tehát megtanulta a leckét: ha nem akarsz bajt, ne hordj
drága táskát – vagy ha mégis, akkor biztosítsd be, hogy a vadászok a
saját csapatodból valók legyenek.
„Úgy tűnik, a táska nemcsak a személyes holmikat, hanem a kritikusokat is elnyeli, ha éppen jó oldalon áll a gazdája.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése