Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 985.

 A rezsicsökkentés új szintje, avagy amikor a klíma csak polgári dekadencia


 

Hazaérsz a panelbe. A falak még mindig sugározzák azt a kellemes 40 fokos meleget, amit a Nap egész nap szorgalmasan, egyfajta kozmikus rezsicsökkentés keretében beléd pumpált. A lakásban
a levegő nem mozog, csak áll, és emlékeztet arra, hogy ma is egy sikeres napot zártál a munkahelyen.

Természetesen az első dolgod az lenne, hogy bekapcsold a klímát. De várj! Eszedbe jut a legújabb stratégiai útmutatás: a Napot messiásunk felszólította, hogy fogja vissza magát, vagy távozzon az
égről június 31-ig. Minek klímázni, ha az égitesteket is ilyen könnyedén lehet rendre utasítani?

Remek ötlet volt Kapitány Istvántól a kánikula közepén felszólítani a magyarokat, hogy este 6 és 9 között kapcsolják ki a klímát. Ez a valódi szakértelem! De miért állnánk meg félúton? Ha már
az égitestekkel is ilyen bátran szembeszállunk, érdemes lenne radikálisabb lépéseket tenni a teljes önmegtartóztatás jegyében. Mi lenne, ha a porszívózást kizárólag a telihold ciklusaihoz
igazítanánk, a kávéfőzőket pedig csak akkor lehetne beindítani, ha a szélirány északnyugati?

Sőt, a vasalást is nyugodtan kiválthatnánk azzal, hogy a ruhákat a saját testünk melegével, a nappali 40 fokos hőmérsékletében "vasaljuk ki", hiszen a gyűrődés amúgy is a természetes életérzés
szimbóluma.

Az igazi, nemzetmentő hazafi nem hűt, hanem edzi az ereit a rekkenő hőségben, és kivárja, amíg a Nap engedelmeskedik a messiási felszólításnak. Továbbá ilyen tanácsokat csak az adhasson a dolgozó pórnépnek, aki legalább 35 évet lehúzott a világ egyik legkörnyezetszennyezőbb olajos multicégénél havi 49 millió forintos fizetésért. Tőle lesz a leghitelesebb az üzenet, és róla kétely
nélkül elhisszük, hogy ő is pontosan így jár el a saját, klimatizált villájában, miközben a pórnépnek a hőségben való edződést ajánlja.

Te pedig, a panellakásodban ülve, izzadtan, de büszkén, elégedetten dőlsz hátra a száraz pólódban (ami már rég nem száraz). Nem kapcsolod be a klímát. A rezsicsökkentés az első. Ha a
Nap nem engedelmeskedik, akkor majd te, a polgár, viseled a 40 fokot a négy fal között. Végtére is, egy ilyen forró helyzetben a klímaberendezés bekapcsolása már majdnem hazaárulásnak
számít.

Kérdés már csak az, hogy a július 1-jei "Nap-távozási" ünnepségre milyen dress code-ot írnak elő, és hogy az árnyékot adó fák vajon kapnak-e felszólítást a hatékonyabb árnyékolásra. De addig is: kitartást, spórolj az árammal, és ne felejtsd el: a 40 fok csak állapot, a hűvös lakás pedig csak vágyálom!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...