Agymenés 953.

 Geopolitikai sakk-matt és a stratégiai "Heroes" mélységek

 

 

Esélyes, hogy egyszerűen csak én csöppentem ki a legújabb narratívából, de bevallom, a MINIszterelnök brüsszeli monológja nálam a magasröptű ködösítés kategóriájában landolt.

Úgy láttam, ezzel nem voltam egyedül, hiszen Ursula von der Leyen arcmimikája a sajtótájékoztató alatt egy olyan emberé volt, aki épp egy idegen nyelvű használati utasítást próbál visszafejteni ógörögről hochdeutsch-ra.

Persze, szívesen mélyedtem volna el az elemzésben, de a politikai kommunikáció jelenleg olyan sebességgel vált irányt, hogy mire a mondat végére érek, már elavult az üzenet. Szerencsére a független sajtó - mindenféle pártosságtól mentesen - átlátta a lényeget, azaz hogy a legfontosabb kérdés nem a migráció vagy a gazdaság, hanem az, hogy vajon a miniszterelnök úr koptatta-e gyerekkorában a Heroes of Might and Magic III billentyűzetét.

Ha ez a politikai siker záloga, akkor én is azonnal installálom, nehogy kimaradjak a korszakalkotó trendből.

A "történelmi megállapodás" szóvirág ismét előkerült, ami a politikai szótárban nagyjából annyit tesz, hogy "valamit aláírtunk, de még magunk sem tudjuk, milyen hatással lesz a hétköznapokra". Lehet, hogy épp most adtuk el a maradék önrendelkezésünket, vagy épp ellenkezőleg, olyan diplomáciai csapást mértünk Brüsszelre, hogy holnaptól mi szabjuk a menetrendet.

Bár, ismerve a pályát, a második forgatókönyv valahogy sántít. Különösen annak fényében, hogy a háttérben már zajlik az ötletelés, hogyan lehetne a migrációs paktumot olyan trendi névvel ellátni, amitől Ursula asszony is elégedetten csettint.

A 27 szupermérföldkő részletei – benne az összes nyalánksággal – természetesen homályban maradtak, de legalább megtudtuk, milyen járművek sorsát pecsételte meg a közlekedési miniszter. Orbán Viktor brüsszeli nosztalgiája is terítékre került, hiszen megtudtuk, mennyi időt töltött ott a családdal, ami nyilvánvalóan döntő szempont az uniós források megnyitása szempontjából. A választópolgárok pedig a tévék előtt ülve boldogan konstatálták, ha a miniszterelnök jól érezte magát, akkor az infláció is biztosan megoldódik magától.

Én azért még mindig a történelmi jelzőn akadok fenn. Kicsit olyan ez, mint amikor valaki évekig foggal-körömmel küzd valami ellen, majd hirtelen – történelmi szükségszerűségre hivatkozva – mégis enged. Lehet, hogy eddig csak a rivaldafény és az ellentartás okozta adrenalin tartotta életben a konfliktust?

De végül is mindegy. A Telex feltette a kérdést, amire mindenki várt: Heroes-t játszott-e vagy sem? Megnyugodhatunk, megszűnt a kormánypropaganda, végre a lényeges szakpolitikai kérdésekre terelődött a fókusz.