Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 956.

 Hirdetmény: Pályázat "Országvezetői" pozícióra – Követelmény: csak az algoritmus legyen erős!


 


Tisztelt Pályázók!

Örömmel értesítjük a nagyérdeműt, hogy a modern demokrácia alapjaiban reformálódott. Mivel a szakértelem, a mentális stabilitás és a stratégiai gondolkodás kifejezések a 21. századi politikai marketing szótárából törlésre kerültek, az alábbi, megújult felvételi eljárást vezetjük be az országvezetői pozícióra:

1. A pszichológiai vizsgálat helyett: Algoritmus-analízis

Elfelejthetik a Rorschach-teszteket és a stressztűrő-képességet mérő vizsgálatokat! Ezentúl nem a lélek, hanem a Reach a mérvadó. A jelöltnek legalább napi háromszor kell élő adásban levezetnie a felgyülemlett feszültségét. Minél magasabb a vérnyomása a kamera előtt, annál hitelesebb a változást akaró karakter.

2. Repülőgép-hasonlat frissítve

A pilótafülkét érintő aggályok megalapozatlanok. Ha a pilóta agresszívan viselkedik, az nem kontrollvesztés, hanem határozott fellépés a repülési magasságért. Ha az utasok félnek, az csupán a társadalmi közhangulat élénkítése. Aki pedig pánikolni mer, az csak irigy, vagy nem érti a digitális kor dinamikáját.
 

3. Szakmai tapasztalat? Hagyjuk már!

A tapasztalat csak béklyó, ami akadályozza a kreatív videóvágást. Egy miniszterelnöknek ma már nem az ország gazdasági mutatóit kell ismernie, hanem azt, hogy milyen megvilágításban mutat a legjobban a parlament folyosóján, amikor épp méltatlankodik. A törvényalkotás helyett a kommentek moderálása az új prioritás.

4. Etikai tartás helyett követői bázis

Ne keressenek etikai normákat! Az etika unalmas, nem hoz lájkokat. Ha valaki sértődött, az autentikus. Ha valaki dühös, az elszánt. Ha pedig valaki még sosem vezetett országot, az a legjobb, mert legalább tisztalap – a Facebook-oldalán legalábbis biztosan.

Érdeklődőknek:

Kérjük, ne küldjenek önéletrajzot! A jelentkezéshez elegendő egy haragos szelfi, egy hangos élő adás a parlamentből, és az ígéret, hogy az országot a továbbiakban is érzelmi hullámvasútként fogják üzemeltetni.

Megjegyzés: A szakmaiságra hivatkozó reklamációkat az algoritmus automatikusan spamnek minősíti és törli.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk