Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 975.

 Az esernyőégetés nemzeti programja


 

A modern politika legnagyobb újítása kétségkívül az időjárás-alapú kormányzás.
A módszer egyszerű: ha süt a nap, megszüntetjük az árvízvédelmet. Ha éppen nem esik, felszámoljuk az esernyőket. Ha egy héten át nem volt tűzeset, bezárjuk a tűzoltóságot, hiszen a statisztikák szerint minden rendben.

Ebben a szellemben jelentette be a Törpe Bádogterminátor, hogy a védett üzemanyagárra többé nincs szükség, mert a piaci ár várhatóan néhány napig talán alacsonyabb lesz. Az intézkedés tehát sikeresen betöltötte történelmi küldetését, azaz addig maradt életben, amíg éppen nem volt rá szükség.

A logika elegáns, már-már avantgárd. Olyan, mint amikor valaki februárban kidobja a hólapátot, mert délelőtt hét fokot mutat a hőmérő, majd decemberben értetlenül áll az első havazásban.

A történet külön szépsége, hogy a választási ígéret továbbra is sértetlenül pihen valahol a kampányraktár egyik poros polcán. Amikor ugyanis elhangzott a legendás összeg, az a csúnya 480 forint, alacsony volt a világpiaci ár. Később magas lett, ezért nem lehetett teljesíteni. Most újra alacsonyabb, de ez már nyilván egy teljesen másik alacsony ár, amelyre az eredeti ígéret természetesen nem vonatkozik.

A politikai matematika ezen ága önálló tudományterületet érdemelne:

Ígéret + kedvezőtlen körülmények = halasztás.
Ígéret + kedvező körülmények = új helyzet.
Ígéret + választási győzelem = archív dokumentum.

Mindeközben a nagy leleplezések évada is izgalmas fordulatokat tartogat. A beharangozott politikai földrengések, helikopteres menekülések és történelmi elszámoltatások helyett eddig leginkább félresikerült szereposztási próbákat láthattunk.

A nézőközönség azonban türelmes. A modern választópolgár ma már nem azt kérdezi, hogy teljesültek-e az ígéretek, hanem azt, milyen kreatív magyarázat születik arra, miért volt félreértés azokat ígéretként értelmezni.

És talán ez az egész valódi társadalmi kísérlet arról, hogy meddig lehet ugyanazt a történetet új díszletekkel előadni úgy, hogy a közönség egy része a függöny legördülése után is vastapsot ad.

Mert a politikában az emlékezet rövid, a magyarázat végtelen, az esernyő pedig csak addig fontos, amíg el nem kezd esni.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk