Agymenés 949.

 A nagy brüsszeli táskás ember, avagy a zseton, ami nincs

 

 

Helyszín: A sarki kocsma dohányzója / Egy nemzeti érzelmű Facebook-csoport kommentszekciója

– Na ugye, megmondtam! – csapott rá Józsi a kopott műanyag asztalra, miközben a habzó sör mellett a telefonján pörgette a híreket. – Hát kiment a Péter? Kiment. Befért a sok milliárd euró abba a kis dizájner táskába? Hát persze, hogy befért, láttam a tévében, hogy feszült a cipzár! Büszkén hazajött, mint aki jól végezte dolgát, a színház megvolt, a nép meg tapsol. Csak azt nem értem, Józsi, hol a lóvé? Mert a boltban az akciós parizer még mindig ugyanannyi...

Gazsi lassan fújta ki a füstöt, mint egy faluhelyi geopolitikai stratéga, aki átlát a szitán.

– Te figyelj már, hát te is elhitted ezt a haknit? Hát lóvé az nincs! Az csak talán lesz, ha majd jól viselkedünk. De tudod, mit kért cserébe a brüsszeli elit? Mindent is!

"A szuverenitásért cserébe aranyapám nem eurót adnak készpénzben, hanem migránskvótát meg szép szavakat." – Népnyelvi bölcsesség.

– Figyeld meg – folytatta Gazsi, egyre jobban belelovalva magát –, a forgatókönyv már rég megíratott. Péter kiment, aláírta a papírt, odaadta a maradék kis szuverenitásunkat, meg odaadta a kerítés kulcsait is. Cserébe kapott egy ígéretet, hogy majd talán utalnak, meg egy raklap migránst is küldenek, akiket már tárt karokkal kellene várnunk a határon.

– De a szekások otthon persze bólogatnak – vörösödött el Józsi –, hogy „Na, a Péter elhozta a pénzt, amit a Viktorék nem tudtak!”. Elhozta a nagy büdös semmit! Beült a bizottságba, mosolygott a Von der Leyennel, mintha régi haverok lennének, aztán eljátszotta a nagybetűs Megmentőt az üres táskájával.

Mire abból a pénzből egyetlen cent is ideér, addigra a tárt karokkal várt vendégek már ott fognak állni a kultúrház előtt, Péter meg majd posztol egy szelfit, hogy „Sajnálom, skacok, a bürokrácia malmai lassan őrölnek”.

A színház mindenesetre pazar volt. A fények égtek, a jelmez feszült, a táska elegáns volt. Csak a lényeg maradt a régi: a számlát megint mi fizetjük, a lóvé meg valahol félúton elakadt a brüsszeli folyosókon – talán pont egy másik kistáskában.

"Hát így mentünk mi előre, nem hátra… csak épp a pénztárcánk maradt Brüsszelben."