Agymenés 980.

 A Bajcsy-Zsilinszky Galaktikus Sugárút projekt

 

Végre eljött a fényes jövő! Miért elégednénk meg a földhözragadt, unalmas villamosokkal, amikor a Bajcsy-Zsilinszky út tökéletes adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy a városközpontot egy intergalaktikus közlekedési csomóponttá alakítsuk?

A terv egyszerű, elegáns és vitathatatlanul radikális: a villamos vágányai és a buszsávok felett, a házak ablakainak magasságában építsünk egy masszív, acélszerkezetű magasvasutat, a legfinomabb rozsda-patinával, hogy a nosztalgiafaktor is meglegyen. Nem baj, hogy pont ugyanazon a vonalon megy egyszerre metró, busz, villamos is fog, de ez egyszerűen kell. Mert olyan amerikai. A zaj? Az nem zaj, hanem az urbanizáció lüktető szívdobbanása!

És mi legyen a megmaradt forgalmi sávokkal? Egyszerű: szüntessük meg őket. Miért is pazarolnánk értékes közterületet arra a pár fémbádog dobozra, amiben emberek gubbasztanak, ahelyett, hogy virágágyásokat, esetleg egy dedikált jógasávot vagy egy futópályát alakítanánk ki a helyükön? Aki autóval akar közlekedni, az eleve ellensége a haladásnak, úgyhogy válassza a külföldet, ott úgyis mindig süt a nap, és a turisták amúgy is csak a városi életérzést zavarják a szelfibotjaikkal.

A jövő Budapestje nem az autósoké, de nem is a gyalogosoké. A jövő Budapestje egy többszintű, drótkötélpályákkal, magasvasutakkal és mágnesvasutakkal átszőtt, dinamikus közlekedési hálózat, ahol a földszinten csak a galambok közlekednek, a lakók pedig a harmadik emeleti konyhaablakból szállhatnak fel a metrópótló magasvasútra, ha nincs kedvük lemenni a föld alá. Se.

Ha pedig valaki mégis ragaszkodna az autóhoz, annak ott a lehetőség: váltson át kerékpárra, vagy tanuljon meg légpárnás deszkán közlekedni a buszsávok felett. A haladás nem vár senkire, és a Bajcsy bizony nem egy parkolóház, hanem egy életérzés – lehetőleg minél több acélgerendával a horizonton és minél több, még feleslegesebb beruházással a jövőben. De legalább a miniszter boldog, kiélheti gyerekkori meg nem valósult álmait.