A Diploma-Diktatúra Lovagja - egyenesen a Budai Elefántcsonttoronyból
Hölgyeim és uraim, íme, itt a korunk hőse, a jogi végzettség koronázatlan királya, akinek már a keresztneve is csupa nagybetűs komolyságot sugároz! Aki nem szerzett minimum három pecsétes papírt arról, hogy képes elolvasni egy vastag könyvet, az az ő szemében nem is állampolgár, hanem csak egyfajta, a természet által véletlenül elkövetett biológiai zaj.
Micsoda elegancia! Micsoda intellektuális fölény! Képzeljük csak el a jelenetet: a nagyvárosi elitista sznob épp a reggeli avokádós pirítósát majszolja, miközben lenézően bámulja a parlamenti közvetítést.
"Nézzétek csak – gondolja magában, miközben finoman megigazítja a mandzsettáját –, ez a szerencsétlen ember nem ismeri a büntetőjog kodifikációs finomságait, hogyan merészel mégis megszólalni?"
Hiszen tudjuk jól, hogy a világ egyetlen értelmes mérőegysége a diploma. Ha van diplomád, automatikusan bölcs vagy, mint Salamon király, és átlátod a makroökonómia minden csínját-bínját, még akkor is, ha életedben nem láttál egy cserélhető alkatrészt és a kávéfőzőben a víz nyílását is nehezen találod meg. Ha viszont nincs diplomád, akkor hiába építettél fel házakat, hiába neveltél gyereket, vagy hiába üzemeltetsz sikeres vállalkozást kétkezi tudással, a rendszer szemében te csak egy szellemileg alulreprezentált köztes állapot vagy.
Magyar Péter és az ő jogászi bölcsessége a bizonyíték arra, hogy a papír mindent visz. Miért is kéne valódi teljesítmény, ha van egy szép, keretezhető oklevél, amivel a megfelelő körökben lehet villogni?
Nyugaton ugyan már felfedezték, hogy a világot nem a szociológusok elméletei, nem a bölcsészek okoskodásai, a politológusok elemzései, hanem a mérnökök mellett a szakmunkások és értékteremtők tartják mozgásban, de minek követnénk ezt a trendet, ha egyszer olyan jól esik a felsőbbrendűség kellemesen hűvös, budai illata?
Így hát, kedves honfitársak, irány az egyetem! Termeljünk még több világmegváltó bölcsészt, akik majd a Meki pultja mögött megmagyarázzák nekünk, hogy a kétkezi munka igazából csak egy rosszul sikerült társadalmi konstrukció. Mert tudjuk: a jövő nem a szakértelemé, hanem a papíré. És ha történetesen nem születtél ebbe a kiváltságos, jogi végzettségű buborékba? Nos, akkor legalább maradt a vigasz, hogy te legalább tudod, milyen az, amikor a munkádnak valós eredménye is van, nem csak egy jól hangzó címkéje.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése