Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 955.

 Minisztériumot keresünk: A nagy LinkedIn-casting


 

A kormányalakítás új magyar módszertana végre megérkezett: felejtsük el a lexikális tudást, a két évtizedes tapasztalatot meg az államigazgatási rutin unalmas látszatát! Minek az, ha van egy jó LinkedIn-profilunk, és egyszer már lájkoltunk egy posztot a közigazgatásról?

A kiválasztási folyamat immár sokkal inkább hasonlít egy közösségi médiás nyereményjátékra, mintsem szakmai alapú döntéshozatalra.

Íme az új szakértői struktúra:

* Belbiztonság: A Quechua sátor összehajtásának képessége az új etalon. Ha tudod, hogyan kell úgy becsomagolni egy kétszemélyes sátrat, hogy az beleférjen a táskájába, akkor a nemzetbiztonsági kockázatok elemzése is gyerekjáték lesz. A rendőrség pedig biztosan megnyugszik, amikor a parancsnoki híd helyett egy sportszer-katalógusból kapják az utasításokat.

* Vidékfejlesztés: Itt a "hallottam már róla" elv érvényesül. Ha valaki látott már Suzuki Swiftet parkolni egy faluszélen, az máris agrárdiplomata. Az agrár és jogi vizsga? Ugyan már, az csak púp a háton. A lényeg a lelkesedés, nem a paragrafusok és a növények ismerete!

* Oktatási portfólió: Ide olyan szakember kell, akit nem terhelnek a gyakorlati tapasztalatok súlyos előítéletei. A pedagógiai pálya? Felesleges kitérő. A gyereknevelés? Csak akadályozná a tisztán elméleti megközelítést. A 34. oldal ismerete az új pedagógus-életpálya modell.

* Infrastruktúra: Az elv egyszerű: ha szereted a vonatokat, és van otthon modellvasutad, már tiéd is a teljes országos beruházási portfólió. Hogy a sínek hova vezetnek, és ki fizeti a cechet? Azt majd kitaláljuk egy kávé mellett, miközben nézzük, ahogy a gyorsvonat áthalad a maketten.

A toborzás jelenete pedig valahogy így fest a minisztérium folyosóján:
– Jónapot, én csak azért jöttem, mert láttam a Facebookon, hogy valaki kellene a közlekedéshez.
– Kiváló! Én is szeretem a várost, meg egyszer eltévedtem a metróban, szóval a szakértelem adott. Holnap kezdhetünk?

Úgy tűnik, az ország irányítása mostantól olyan, mint egy tetszőleges kommentszekció, ahol mindenki ért mindenhez, de azért senki nem vállalja a felelősséget a végeredményért. De legalább jó a casting!


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk