Agymenés 992.

 A kanapé-hadtest legújabb hadjárata, avagy amikor a valóság szembejön a képernyővel

 

Nézzük meg jól ezt a képet. Egy maroknyi idős ember, akik szemmel láthatóan nem a konditeremből, hanem valószínűleg a patikából jövet csatlakoztak egy demonstrációhoz. Van köztük, aki bottal jár, és a járókelők tempója hozzájuk képest fénysebesség. Mellettük egy magányos magyar zászló – az egyetlen fegyverük. Ez a látvány sokakból tiszteletet, másokból sajnálatot váltana ki. De nem a modern kor haladó szellemiségű kommenthuszárjaiból!

Számukra ez a kép a végső bizonyíték: a világvége eljött.

Miközben ők a legújabb vegán lattejukat kortyolgatják egy hűvös kávézóban, és a telefonjukon keresztül irányítják a virtuális világot, meglátják ezt a képet, és a billentyűzetük tüzes fegyverré válik. "De hisz ezek a Kádár-korszak itt ragadt maradványai!" – sikoltja az egyik, aki valószínűleg még nem élt, amikor a képen látható nénik férjei már a panelházakat építették. "Hol vannak a fiatalok? Hol a progresszió?" – kérdezi a másik, miközben a kanapén fekve épp a Netflixet görgeti, és a következő posztjában leírja, mennyire fáradt a digitális fáradtságtól.

És jön az aduász: a haladó gondolkodás csimborasszója. "Haljanak meg a hőgutától!" "Miért nincsenek a Pride-on, ott legalább van zene és sokkal többen vagyunk!" – írja valaki, aki valószínűleg még egy 10 perces sétát sem tenne meg a saját meggyőződéseiért, de a képernyő mögül bátran osztja az észt a kitartásról és a modern tüntetési kultúráról.

Ez a kép egy tükör. Az egyik oldalon ott a valóság: idős emberek, akiknek a lábuk fáj, de a meggyőződésük viszi őket, akik kimennek az utcára, mert hisznek valamiben. És teljesen mindegy, hogy miben. A másik oldalon pedig a haladó digitális csőcselék, akik a hűvös szobából osztják az észt, gúnyolódnak azokon, akik náluk sokkal többet tesznek a saját elveikért, és közben azt hiszik, hogy a kommentjeikkel megváltják a világot.

Mert végül is mi az egyszerűbb? Bottal járva, 40 fokban kitartani egy elv mellett, akár tetszik az másoknak, akár nem, vagy egy kanapén fekve megírni, hogy a másiknak dögölnie kéne? A haladó válasz egyértelmű.