Protokolláris hőségkatasztrófa
Az
étteremben a hőmérő higanyszála már a vészjelző piros zónát ostromolta,
de a légkondicionáló némaságra volt ítélve. A miniszterelnök ugyan
kegyesen engedélyezte a hajléktalan vendég belépését, ám a gazdasági
miniszter – a rezsicsökkentés és a fiskális fegyelem nevében – szigorúan
megtiltotta a berendezés bekapcsolását, mondván, a hűvös levegő
pazarlás, a forróság pedig csak a karaktert edzi.
A
szerencsétlen csöves pedig, aki időközben már a hallucinációk határán,
lassított felvételben olvadt rá a szék kárpitjára, kétségbeesetten
próbált levegőhöz jutni. Az egészségügyi miniszter friss, mindenre
kiterjedő rendelete szerint azonban az indokolt sürgősségi ellátás
feltételei között a hőguta csak akkor szerepel, ha azt az illető
előzetesen, három példányban, miniszteri jóváhagyással kérelmezte.
A pincér udvariasan hajolva tálalta a választ:
–
Uram, a miniszterelnök úr engedélyezte a jelenlétét, a gazdasági
miniszter úr pedig a természetes izzadást. A sürgősségi ellátás sajnos
most épp nem esedékes, mivel a minisztérium közleménye szerint a
jelenlegi közérzetünk optimális, bár kissé meleg. Kérem, szíveskedjék a
hőgutáját a protokollnak megfelelően, visszafogottan megélni.
A vendég már nem válaszolt; csak egy csepp veríték koppant a parkettán, mint a bürokrácia utolsó, elkeseredett tapsa.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése