Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 966.

 Hiba a mátrixban: Amikor a propaganda önmagát falja fel

 

 Valami egészen szürreális történt a derék, közpénzen hizlalt cselédsajtó háza táján. A minapi lapszemle során a gyanútlan olvasó szeme elé olyan címlap került, amelynél a józan ész és a pártvonal találkozása látványos koccanással végződött: a lap véletlenül igazat írt.

A szerkesztőségi folyosókon a pánik olyan sebességgel terjedt, mint a hír a nyugdíjprémiumról. Hogyan történhetett ez? Tán egy eltévedt gyakornok ujja csúszott meg a klaviatúrán? Vagy a központi vezérlőteremben valaki rossz gombot nyomott, és véletlenül a valóságot továbbította a nyomdába a megszokott, gondosan sterilizált alternatív univerzum helyett?

A Kondukátor úr egyetlen és üdvözítő hazugsága – amelyre a nemzet egysége épül – pillanatok alatt repedezni kezdett. A hivatalos igazság, miszerint az ég zöld, a fű pedig kék, hirtelen szemben találta magát egy nyomorult, kiszolgáltatott ténnyel.

A drámai pillanatban mindenki a levegőt vette vissza. A főszerkesztő úr azóta is a híváslistáját böngészi, és verejtékezve várja a telefoncsörgést, miközben a "tesó", aki a cikket aláírta, már csomagolja is a bőröndjét (vagy csak a telefonját, amitől rettegve igyekszik megszabadulni, mielőtt bratyó a Dunába hajítja).

A Duna vízszintje egyelőre változatlan, de a biztonság kedvéért a szerkesztőségben már bevezették a kötelező "tényszerűség-mentes" továbbképzést. Mert mint tudjuk: a valóság csak addig vicces, amíg nem kezd el kellemetlen kérdéseket feltenni a főnöki asztalfőnél.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk