Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 982.

 A Bütyök-kór, avagy amikor a valóságértelmezés szabadságvesztésre ítéli magát


 

Hölgyeim és Uraim, üdvözöljük a politikai pszichiátria legújabb nyílt napján! A mai díszvendégünk nem más, mint Bütyök, a nemzet önjelölt diagnosztája, aki – a jelek szerint – sikeresen abszolválta a "hogyan vizionáljunk bűnszervezetet oda, ahol csak unalmas bürokrácia van" című gyorstalpalót.

Bütyök úr legutóbbi ámokfutása során bedobta a köztudatba a "maffia" kifejezést. Mert ugye, miért is érnénk be holmi unalmas szakpolitikai kritikával, amikor egyenesen a Keresztapa díszletei közé is képzelhetjük magunkat? Ez nem csupán politikai véleménynyilvánítás; ez a kreatív szónoklat csúcsa, egyfajta posztmodern tündérmese, ahol a sárkány helyett öltönyös urak ülnek a kincsesládán.

De álljunk meg egy pillanatra, és hívjuk segítségül a józan ész – Bütyök által oly bőszen hanyagolt – maradékát.

Amikor Bütyök Cosa Nostráról hallucinál, valójában egy alternatív valóságot épít. Egy olyan világot, ahol a közbeszerzési értesítő nem egy unalmas dokumentum, hanem egy titkos kódnyelven írt hadüzenet. Ahol a trafiktörvény nem gazdaságpolitikai döntés, hanem a szicíliai vérengzések modern, papíralapú megfelelője.

Bütyök úr logikája mentén a valóságot nem a tények, hanem a jelzők súlya határozza meg. Ha elég hangosan kiabálod, hogy "bűnszövetkezet", akkor a sarki fűszeres is gyanússá válik, a postás meg talán egy beépített ügynök.

És a legszebb az egészben? Az az álszent rácsodálkozás, amivel Bütyök a saját maga által gerjesztett hisztériát szemléli. Úgy tesz, mintha ő lenne az egyetlen, aki látja az igazságot, miközben valójában csak egy politikai bábszínházban rángatja a saját zsinórjait, remélve, hogy a közönség tapsol a rémmesének.

Bütyök nem megoldást kínál, hanem egyfajta politikai drogériát üzemeltet, ahol a fő profil a félelem és a gyűlölet keveréke. Mert egy maffiával – az ő olvasatában – nem lehet vitatkozni. Egy maffiát el kell pusztítani. És pontosan ez a célja! Polgárháborús pszichózisba kergetni az országot, ahol a párbeszéd helyét átveszi a verbális lincselés.

Szóval, kedves honfitársaim, ne legyünk már ennyire naivak! Ne dőljünk be Bütyök és az hozzá hasonlók hergelésének. Magyarországon nincsenek szicíliai módszerek, csak egy hangos kisebbség, amelyik képtelen elfogadni a valóságot, és inkább egy rossz gengszterfilmbe képzeli magát.

Aki ezt a maffia-dumát terjeszti, az nem megmenteni akarja az országot, hanem a saját politikai túlélése érdekében felgyújtani a közbeszédet. 😡👇

#BütyökKór #Hergelés #ValóságFóbia #PolitikaiCirkusz

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...