Agymenés 989.

 Az ígéret földje: Tisza-parti szép új világ

 

Emlékeztek még a kampányra? Arra a végtelenül optimista tavaszra, amikor a változás szava úgy csengett, mint a templomi harang? Megígérték a Kánaánt, a Kánaán helyett pedig kaptunk egy hathetes gyorstalpalót abból, hogyan kell a leggyorsabban leépíteni mindent, amit eddig biztonságosnak hittünk.

A forgatókönyv már az első héten összeállt, csak épp a választók értették félre a műfajt. Ők politikai drámára számítottak, de a produkció valahogy a "Hogyan tegyünk tönkre egy országot hat hét alatt" című fekete komédia és a tragédia határmezsgyéjén ragadt.

Kamatstop és védett árak témája izgalmas ám. Mert miért is kellenének a biztonsági hálók? A Tisza-logika szerint a szabadság egyenlő azzal, hogy mindenki a saját kárán tanulja meg a piaci ingadozás fogalmát.

A közmédia mára már családi biznisz. Tarr Zoltán miniszter legalább őszinte volt, hiszen elmondta, minek a kiegyensúlyozottság, ha lehet saját mikrofont is tartani? A független tájékoztatás itt már csak egy poros jelző, amit a szekrény mélyére tettek.

És van ám oktatási reform is. A Nemeskürty Kar megszüntetése és az iskolaigazgatók szakmai alkalmatlanságáról szóló miniszteri kinyilatkoztatás világossá tette, hogy a pedagógus nem alkotó elme, hanem egy olyan kellék, akit jobb, ha nem hagynak önállóan gondolkodni.

GMO-mentesség? Ugyan már! Brüsszelben az uniós elvárások az elsők, a hazai mezőgazdaság érdekei csak másodlagosak. Ha a technika halad, akkor a magyar föld is engedjen, akkor is, ha a családok mást akartak.

És a hab a tortán: a Szőlő utcai családi titkok.
Miközben az ország a változást várta, a színfalak mögött beindult az igazi tiszás ügyintézés. A Szőlő utcai ügy – ahol a miniszterelnök öccse és a koronatanú lefizetése körüli sötét fellegek gyülekeznek – tökéletes példája a kettős mérce művészetének. Hiába a súlyos kérdések, a független sajtó olyan szemérmes hallgatásba burkolózik, mintha egy szentmise zajlana, nem pedig egy hatalmi visszaélés gyanúja. Ahol korábban minden porszemért cikkek százai születtek, ott most hirtelen elfogyott az oknyomozók lendülete.

A kampányban azt mondták: "Másképp lesz." Igazuk volt. Lett a "másképp" – kevesebb biztonság, kevesebb tisztelet, és minden eddiginél több hatalom a megváltók kezében, miközben a családtagok érintettsége tabu, a Házszabály pedig csak egy ajánlás, amit addig feszegetnek, amíg kényelmes.

Kész, vége, szép új világ. Ahol a változás nem jobb, csak... más. A választók pedig ott állnak, kezükben a letépett kampányplakátokkal, és azon gondolkodnak: vajon a hetedik héten már a saját házunkat is elárverezik a közjó érdekében, vagy elég, ha egy élet leadózott munkája után erre is adót fizethetnek?