Agymenés 980.

 A Duna-menti performansz: Avagy miért nem mindegy, kinek a nadrágjába folyik a demokrácia?

 

Tisztelt közvélemény! Sokan értetlenkednek a minapi, hidat érintő vízre bocsátási ceremónia kapcsán. A kritikusok azt kérdezik, hogy miért végzi bilincsben az egyszerű állampolgár, ha zászlót dobál, és miért marad érintetlen a nagybetűs Politikus, még akkor is, ha éppenséggel egy kognitív disszonanciától és alkoholos mámortól átitatott, biológiailag is megkérdőjelezhető állapotban hajtja végre ugyanezt?

A válasz roppant egyszerű, és mélyen beépült a magyar jogtudatba. A válasz a tekintélyelvű ürülék-logika.

Képzeljük el a jelenetet: az egyik oldalon áll a szürke polgár. Ő csak egy ember, akinek a nadrágja – vélhetően – tisztább, mint az elméje, ha ilyen felelőtlen dolgokat művel. Amikor ő a zászlót a vízbe ejti, a hatóságok azonnal kiszagolják a bűncselekményt. "Ez garázdaság!" – kiáltják, mert a polgárnak nincs víziója, neki csak egy zászlaja van, amit bedobott.

Ezzel szemben ott a Politikus. Ő nem egyszerűen zászlót dobál, ő történelmet formál. Ha az illető épp egy palack tömény után, a saját nadrágjának tartalmával is viaskodva áll a híd korlátjánál és dobigál befele mindenfélét, ami nem az övé, az nem közrend elleni kihívás, hanem az egzisztenciális szorongás művészi megnyilvánulása.

A szabályozásunk ugyanis kétféle kategóriát ismer. Az egyik a hétköznapi rongáló. Neki a nadrágjában csak önbecsülés lapul, ezért ha bármit a Dunába dob, azt a törvény bünteti. Ő nem a nemzetet képviseli, csak a saját hülyeségét.

A másik az összefosott messiás, Itt a nadrág tartalma már nem biológiai hulladék, hanem a rendszer elleni tiltakozás esszenciája. Ha a politikus nem tudja tartani azt, amit kétévesen megtanulunk benn tartani, míg el nem érünk a biliig, azt a közvélemény – és a bíróság – emberi tényezőnek könyveli el. Ha pedig ilyen állapotban hajigál dolgokat a folyóba, az nem rendbontás, hanem egyfajta biopolitikai performansz.

Az üzenet tehát tiszta. Ha az ember a társadalmi ranglétra alján áll, még a lélegzetvétele is szabálysértés, ha nem tetszik a rendszernek. De ha a politikus olyan részeg, hogy már a biliügyi teendőit sem tudja irányítani, akkor a rendőrség nem bilincset visz, hanem tiszteletteljes elfordulást produkál.

Hiszen lássuk be, milyen jogon várnánk el bárkitől, hogy törvénytisztelő legyen, mikor a messiása épp a nemzet sorsát vizeli le - jobb esetben - egy híd korlátjáról? Ez nem bűncselekmény, kedves barátaim. Ez a nemzeti egység folyékony állapota.

Így hát, ha legközelebb zászlót akarnak a Dunába hajítani, előbb ne a jogszabályokat olvassák el, hanem töltsenek magukba három deci töményet, és készítsék elő a nadrágjukat egy kis politikai vallástételre. Mert a törvény előtt mindenki egyenlő – de a törvényen túl csak az marad, akinek elég nagy a bátorsága (vagy elég alacsony az önkontrollja) ahhoz, hogy a saját nadrágjában hordja a demokráciát.