A Nemzeti Edzőterem: Amikor a Gazdaság már csak az akaraterejéből él
Hölgyeim és Uraim, kedves nemzettársak, töröljék le a könnycseppjeiket, és figyeljenek! Sokan azt hiszik, hogy a nagypolitika csupán egy jól megkoreografált látványszínház – zászlólengetéssel, a felesleges tárgyak Sándor-palota ablakából történő, gravitációt tesztelő reptetésével, és a hazai médiavilág egyre halkabb, már-már spirituális elcsendesedésével. Pedig, ha a kulisszák mögé nézünk, ott zajlik az igazi, embert próbáló népnevelési tornagyakorlat.
A kormányzati boszorkánykonyhában ugyanis nem csupán sorsokat, de a közgazdaságtan törvényeit is újraírják, méghozzá olyan kreativitással, hogy azt még egy sci-fi író is megirigyelné.
A 3%-os Széchenyi-hitel? Ugyan már! Az csak elkényelmesítette a magyar kisvállalkozót. Kinek kell a kiszámítható, unalmas fix kamat, amikor elérhető közelségbe került a BUBOR-os, változó, izgalmas, kalandparkos hitelkonstrukció? Ez már nem is finanszírozás, ez a gazdasági Survivor! A cél nem a profit, hanem a karakterépítés. Aki belebukik a duplájára nőtt törlesztőbe, az egyszerűen nem volt eléggé elszánt nemzetépítő.
A logika zseniális! Ha a kisvállalkozó, aki a gazdaság gerincét alkotja, éppen az összeomlás szélén táncol a kamatok alatt, akkor a munkaerőpiac is sokkal... nos, dinamikusabbá válik. Hiszen a munkanélküliség nem baj, az csak kényszerű mobilitás.
És hogy mi lesz a végkifejlet? A nagy vagyonadós birkózóverseny! Addigra a gazdaság immunrendszere már annyira edzett lesz a folyamatos fejbe verésektől, hogy a vállalkozók mosolyogva, örömteli könnyekkel a szemükben adják majd át a maradék készpénzüket a közösbe. Hiszen tudjuk, a magyar gazdaság nem attól erős, hogy működik, hanem attól, milyen hősiesen viseli a folyamatos, stratégiai ütéseket.
Úgyhogy kapaszkodjanak, mert az igazi hacacáré csak most kezdődik! Készül a színpad, a nézőtér már telítve van, a karmester pedig épp most emeli fel a pálcáját, hogy elindítsa az újabb, kiszámíthatatlanságra épülő nagyzenekari művet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése