Agymenés 991.

 A Lángos-szabadságharc, avagy amikor a sajt már politikai állásfoglalás

 

Hölgyeim és uraim, íme, elérkeztünk a magyar nyár csúcsgasztronómiájához, ahol a lángos immár nem koleszterinbomba, hanem egy gondosan megtervezett politikai termék. A Billog büfék hálózata – mint az ország legújabb, függetlennek álcázott, de meglehetősen tiszai illatú szellemi központja – elhozta nekünk a megváltást: a 1850 forintos sajtos-tejfölöst, amihez a minisztériumi ajánlás már csak a hab a tortán.

Micsoda nagyvonalúság! Micsoda piacgazdasági csoda! Hogy tavaly is ennyi volt? Hogy aki akart, az eddig is talált ennyiért lángost? Ugyan, hagyjuk a tényeket, azok csak zavarnák a nagy árérzékenységi narratívát! Itt most nem a tészta állagáról van szó, hanem arról a gyönyörű, csillogóan becsomagolt üzenetről, miszerint: nézzétek, a korábbiak szarok voltak, de mi – akik már annyira függetlenek vagyunk, hogy szinte fáj – megmutatjuk, milyen a jóemberes árazás.

A képlet pofonegyszerű.
Hergelj a régiekre! A 2500 forintos lángos-traumát úgy kell előrángatni, mintha az nem egy piaci folyamat, hanem egyenesen állami összeesküvés lett volna a nép éhsége ellen.

Csomagold be a Tiszát! Vedd a tök átlagos, tavaly is létező árakat, önts nyakon egy kis "új remény" szósszal, és tálald úgy, mint a nemzeti ébredés bizonyítékát.

Bélyegezz! Aki nem látja be, hogy a Billog-lángos az új társadalmi igazságosság mértékegysége, az természetesen csak egy sötét, "mindenszarista-orbánista" frusztrált lehet.

Laci a képen mosolyog, kezében a 1850 forintos függetlenség-szimbólummal, miközben a háttérben a Balaton vize ugyanúgy hullámzik, mint tavaly, és tavalyelőtt. De ne zavarjon meg senkit a valóság! Itt most nem lángost árulnak, hanem azt a kellemes, bizsergető érzést, hogy végre jó helyre kerül a pénzünk.

És hogy ne lenne ez egy zseniális kampányfogás? Amíg a nép a sajt mennyiségét és a tejföl folyékonyságát elemzi a politikai térképen, addig senki sem kérdezi meg, hogy tulajdonképpen miben is más ez az egész, mint a korábbi seggnyaló büfék világa, csak éppen most más színű a szalvéta a tálcán.