Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 972.

 Köbméteres sikerek és a kólásdobozok kora

 

Hivatalos! Az országgyűlés megszavazta az Alaptörvény legújabb, sorrendben tizenhatodik térfogatnövelő módosítását. Ezentúl a miniszterelnöki székbe csak az ülhet, aki képes megkülönböztetni a Szózatot egy bevásárlólistától, bár a kormányzati szakértők szerint a jövőben inkább a lakás alapterületének köbméterben való meghatározása lesz a belépő a politikai elitbe.

A hírre a nép – vagyis a "homo tiktokusz és facebookusz" – hatalmas örömünnepbe kezdett. Végre! Hiszen tudjuk, a közrend és a jólét záloga nem a gazdaság, hanem az, hogy a miniszterelnök ne legyen túl sokat a pályán. Az új, futószalagon érkező kólásdobozok – a legújabb generációs, teljesen tehetségmentesített politikus-palánták – már el is kezdték a munkát. Hogy mit csinálnak? Azt senki sem tudja, de legalább szépen mutatnak a TikTok-filterek alatt.

A szakértők szerint a stratégia zseniális: ha már a valósággal nem lehet megetetni a népet, legalább a kárörömöt tálaljuk nekik nagy kanállal. Mert hát mi lehetne édesebb a magyar embernek, mint látni, ahogy a legrátermettebbeket végre nyugdíjazzák, átadva a terepet a szakértelemtől mentes, friss, szénsavas középszerűségnek.

A nép boldog, a kólásdobozok pedig már mérik a parlament alapterületét köbméterben. Ne aggódjon, ha az élete nem változik meg, legalább az államformát nem kell megtanulnia, mert az hamarosan úgyis "középszerű köztársaság" lesz, ahol a tudás csak felesleges súlytöbblet.

Végre eljött a barbárok és a matekból felmentettek ideje – dőljön hátra, és élvezze a csökkenő minőségű kormányzást!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...