A bölcs tanács óta végre tisztán látunk: a sürgősségi osztály nem egy hely, ahol az ember csak úgy teng-leng a fájdalmával, hanem egy exkluzív klub, ahová csak szigorú dress code-dal és megfelelő indoklással illik belépni.
Mert valljuk be, a 4-5 órás várakozás a váróteremben nem más, mint egy ingyenes, klímás rekreációs program. Míg otthon a nyári kánikulában az ember akarva-akaratlanul is pazarolja az áramot a ventilátorral, a sürgősségin a hűsölés államilag támogatott formáját élvezhetjük. Ha esetleg elfelejtettünk volna meghalni, a várakozási idő alatt még az adminisztrációs folyamatokat is átgondolhatjuk.
Különösen üdvözlendő, hogy az elhalálozás folyamata is kezd végre civilizált keretek közé kerülni. Nem mehet már csak úgy bárki, bármikor a másvilágra. A jövőben várhatóan a halálozás is előzetes bejelentéshez, három példányban kitöltött kérvényhez és legalább egy, a helyszínen eltöltött, ellenőrzött várakozási időhöz lesz kötve. Végre rend lesz a temetőkben is, hiszen egy kis adminisztrációs csúszás nélkül már a halál sem az igazi.
Szóval, ha legközelebb törött lábbal vagy infarktusgyanúval kacsázunk a kórház felé, ne felejtsük el: ne szórakozásból menjünk! A sürgősségi osztály nem a nép sportpályája, hanem a türelem és a bürokratikus állóképesség temploma.


Megjegyzések
Megjegyzés küldése