Agymenés 986.

 A Nagy Illemhely-program, avagy egy új korszak hajnala

 

Nagy nap virradt ránk, polgártársak! Miközben a világ a mesterséges intelligencia, az űrkutatás és a kvantumszámítógépek bűvöletében él, mi végre megtaláltuk a nemzet felemelkedésének kulcsát. Nem az ipar, nem az oktatás, hanem a közösségi higiénia szektorának teljeskörű liberalizációja hozza el a várva várt Kánaánt.

Ezentúl a gazdaság motorja nem a beruházás, hanem a nyilvános mosdóhasználat. Képzeljük csak el a jövőt: a sarki kisbolt a jövőben nem kenyérért, hanem az alapvető emberi szükségletek kielégítéséért látogatott intézménnyé avanzsál. A kocsmatöltelékekből egy csapásra az országos "Könnyítő Hálózat" őrzői lesznek.

Természetesen a program sikere azon múlik, ki tudjuk-e terjeszteni a hatáskörét. Miért állnánk meg a boltoknál és kocsmáknál? A jövőben minden magánlakásnak, hivatali irattárnak és politikai pártközpontnak is meg kell nyitnia kapuit a nagyközönség előtt, elvégre a demokrácia alapja, hogy mindenki ott és akkor könnyíthessen magán, ahol a legnagyobb szükségét érzi.

De ne érjük be ennyivel! Képzeljük el a jövő bankfiókját, ahol az öltönyös brókerek között piszkos, szakadt ruhás hajléktalanok hűsölnek a légkondicionáló alatt, és gond nélkül ürítenek a sarokba. Vagy egy sztárügyvéd elegáns irodáját, ahol a bőr fotelekben bűzlő csövesek pihennek, és az íróasztalok mellett végzik el a dolgukat.

És mi a helyzet a miniszterek luxuslakásaival? Pöti Peti, az ország első számú vezetője, talán nem érdemli meg, hogy otthonát is megnyissa a nép előtt? Képzeljük el, ahogy a drága perzsaszőnyegeken hajléktalanok végzik folyó ügyeiket, és a miniszteri hálószobában hűsölnek, míg Peti a televízióban beszél az ország felemelkedéséről. Mert hát azért ezeken a helyeken csak kellemesebb, mint egy számukra fenntartott szállón, nem?

De hát mi más lehetne egy 2026-os kormányzati vízió legfontosabb üzenete, ha nem ez? A haladás már nem várat magára,csak egy nyitva felejtett ajtóra van hozzá szükség.