A digitális házmesterek kora
„Nézze
csak, Főnök, ott surran át a zebrán! Egyértelműen ellenzéki mozgással
lép, és a gyanúsan rövid nadrágja is nyugati befolyást sejtet!” – kiált
fel lelkesen a fiatal, vasalt inges kadét, miközben okostelefonjával
nagyfelbontású bizonyítékot rögzít a gyanúsan gondolkodó állampolgárról.
Az
új korszak nem a fekete autók és a gumibotok zajával köszöntött be,
hanem az élesre állított kamerák csendjével. A Nemzeti Megfigyelési
Központban (röviden: ÁVH Reload) már nem puskaporral, hanem
algoritmusokkal vadásznak. A miniszterelnök elégedetten dől hátra a
bőrfotelében, miközben a falon lévő kivetítőn élőben követi a szociális
pontszámok csökkenését.
„Kiváló
munka, fiúk! – üzeni a titkos csatornán. – Jegyezzétek fel: aki nem
tapsolt elég ritmusosan a reggeli közös ébresztőnél, annak holnaptól
automatikusan megdrágul a kenyér, és a fűtését is átirányítjuk a
szomszédos, lojálisabb kerületbe.”
Az
utca embere ma már nem a félelemtől retteg, mert a félelem már a
zsebében lapul. Mindenki a saját pribékje. Ha meglátod a szomszédodat,
ahogy gyanúsan néz a kirakatban lévő kormányplakátra, ne habozz!
Kattints, töltsd fel, és már küldik is a jutalmat: egy digitális kitűzőt
és egy dicsérő szmájlit a központi adatlapodra.
Az
ÁVH korszak reload keretében a házmester már nem az öreg néni a
földszintről, hanem a saját gyermeked, aki az iskolai tananyag részeként
tanulta meg, hogyan kell a legelőnyösebb szögből megörökíteni a
destruktív gondolkodású polgárt. A vadászat hatékonyabb, mint valaha –
és a legszebb az egészben, hogy a zsákmány maga finanszírozza a vadászat
költségeit a telefonelőfizetésével.
A
miniszterelnök elégedetten mosolyog a képernyőre, hiszen a nemzet végre
egységes, és mindenki éberen figyeli a másikat. A szabadság még sosem
volt ilyen látványosan megfigyelhető.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése