Agymenés 652.

Magyar Péter új hobbija: a miniszterelnök-követés extrém sportként.

 

 

 

 

Nem kell hozzá semmi különös, csak egy adag frusztráció, két deci sértettség, meg egy GPS, ami kizárólag Orbán Viktor tartózkodási helyét mutatja. Olyasmi ez, mint amikor a kutya annyira imádja a gazdáját, hogy még a kukához is utána megy. Csakhogy itt a gazdi már rég átpártolt a macskákhoz.

 

Magyar úgy érzi, mindenhova mennie kell, ahol Orbán fellép. Talán úgy gondolja, ha elég közel áll hozzá, egyszer majd visszaveszik a klubba, vagy legalább kér tőle egy közös szelfit. De ehelyett két dolog történt:

 

1. Nyilvánvalóvá vált a gigantikus Orbán-függősége.

 

Ez már nem fixáció, ez már az a szint, amikor az ember feláll a buszon, mert „Orbán Viktor is biztos felállna”.

Tudod, az a szeretve-gyűlölni vagy gyűlölve-szeretni kategória, amikor már nem tudod, haragszik-e a másikra, vagy csak nem bírja elengedni a kezét.

 

2. Rátolta a nézőkre az összehasonlítást.

 

Amiből általában az jön ki, mint amikor valaki a Balaton Sound VIP-ben próbál úgy viselkedni, mintha ő lenne a tulaj — miközben a karszalagja még a pénteki akciós csomagból van.

 

Aki rákeres a „Magyar Péter 2004–2023” című évadokra, az látja, hogy a csávó nemhogy rajongó volt, hanem konkrétan országos első helyezett Orbán-szimpatizánsimádórajongóseggnyaló kategóriában. Az a típus, aki ha tehetné, még a miniszterelnök születésnapjára is vinne tortát, saját kezűleg írva rá marcipánból:

 

„Mester .”

 

Tusványos, évértékelő, Várkert Bazár — Magyar mindenhol ott volt, ahol Orbán megjelent. Ha az első sor nem volt üres vagy épp neki fenntartva, képes volt a szervezőkkel civakodni, mintha a backstage-ben felejtették volna a kedvenc dobverőjét.

 

Most ugyanez az ember odaáll a mikrofon elé, és olyanokat mond, mint

„Kádár Viktor!”, „közpénz-Drakula!”, „Orbán elvtárs!”

 

Hirtelen olyan lett, mint egy rossz politikai stand-upos, akinek lejárt a bérlete a VIP-páholyba, és ezért bosszúból a nézőtér közepén kezdi el szidni a fellépőt.

 

Ez nem megvilágosodás.

 

Ez a klasszikus „kiraktak a buliból, most dühből letépek pár lufit” státusz.

A kedvenc részem mégis az, amikor az elmúlt 15 évet ekézi.

 

Mert ugye abból 14-et ő maga is vígan végigmulatott a kordon mögött, sőt: haszonélvezte.

 

Ez olyan, mintha valaki 14 évig dolgozna a Mekiben, ott enne, élvezne mindent, amit lehet, majd felháborodva kiabálna a Mekiből kilépőkre, hogy „UNDORÍTÓ, HOGY OLYAN SZAGA VAN, MINT A SÜLT KRUMPLINAK. ráadásul egészségtelen!”

A beszédstílusa pedig… hát, hogy is mondjam finoman?

 

Olyan, mintha egy túlfűtött robot próbálná eljátszani az emberi érzelmeket, miközben minden magánhangzót legalább három másodperccel tovább húz, mint amennyit a természet törvényei indokolnak.

 

Orbán Viktor ehhez képest — tök mindegy, hogy szereted vagy sem, rá szavazol vagy sem — az a fajta politikus, aki láthatóan tudja, mit csinál. Vízióval, rutinnal, sakktáblával a fejében.

 

Mellette Magyar Péter olyan, mint aki ugyanabba a ligába akar jelentkezni, csak elvétette a bejáratot, és a stadion parkolójában ordítja bele a világba a kommentelők kedvenc frázisait.

 

Végül is igaz a mondás: az eredeti lehet vitatható, lehet, hogy nem tetszik, de az utánzat mindig gagyibb. És Magyar Péter most épp bizonyítja, hogy bármennyire próbálja lemásolni a nagy elődöt, a végeredmény inkább egy politikai paródiára emlékeztet — csak épp nem vicces, hanem kínos.