Agymenés 657.

A karácsonyfadíszek pszichodrámája – avagy a doboz alján is van élet

 

A karácsonyfa minden évben megvan arról győződve, hogy ő lesz az ünnep központi figurája. Főleg, hogy manapság sok helyütt már november óta áll. Pedig a valódi dráma nem rajta történik — hanem rajta lóg.

 

A díszek ugyanis külön kis társadalmat alkotnak, és ahogy közeledik december, lassan elkezdődik a feszültséggel és elfojtott traumákkal teli szeánsz: a nagy karácsonyfadísz szelekció.

 

A doboz tetején a 2023-as új, trendi, csillogó díszek hevernek, magabiztosan:

– „Én leszek az idei Insta-sztár.”

– „Én skandináv minimalista vagyok, te meg baby pink — menj hátra.”

– „Nekem textúrált üvegburkolatom van, low-lightban csodás vagyok.”

 

A mélyebb rétegekben lapulnak a veteránok: a barna, kopott gömb, ami 1989 óta túlélte a költözéseket; a piros csillag, amit senki nem szeret, mégis mindig visszakerül; és persze a papírból hajtogatott Mikulás, amit a gyerek óvodában csinált, még mielőtt megtanult volna egyenesen vágni ollóval.

 

Ők félhangosan morognak:

– „Tavaly is minket hagytak a dobozban…”

– „Ha idén se kerülünk fel, én esküszöm, kiszakadok a csomagolásból.”

– „Ez diszkrimináció.”

 

A fa rezignáltan sóhajt: „Gyerekek, mindenkinek jut hely. Talán. Majd meglátjuk.”

A díszek sorra kerülnek.

 

A karácsonyfa felöltözik.

 

És ekkor jön az igazi pszichodráma: mikor a család rájön, hogy nem harmonizálnak a színek. A káosz elszabadul.

– „Ez a sötétkék itt nem jó!”

– „De ez a sötétkék pont ugyanaz a sötétkék!”

– „Nem, ez hideg sötétkék, a másik meg meleg sötétkék.”

 

A díszek csak néznek egymásra: – „Miért aggódnak ennyit? Mi csak lógnánk.”

A minimalista üvegdísz fitymálva odasúgja a papír Mikulásnak: – „Te meg pláne sehova nem mész. Túl… organikus vagy.”

 

A papír Mikulás visszaszól: – „Legalább érzelmeim vannak, te üveg arrogancia!”

A csúcsdísz a doboz mélyéről üvölt: „Ha idén is kihagytok, én a legfelső polcról vetem le magam!”

 

Végül a család felpakolja a díszeket, a fa csillog-villog, a képek felkerülnek a Facebookra, és mindenki boldog.

 

Kivéve a díszeket, akik 26-án újra a dobozban találják magukat.

Ott folytatódik a terápia:

– „Jövőre én kerülök középre.”

– „Áh, álmodj csak.”

– „Legalább nem a padláson felejtenek el, mint tavaly.”

 

De egy valami biztos: minden karácsonyfadísz tudja, hogy nincs ünnep nélkülük.

Még ha néha ők is csak a doboz alján viselik el egymást.