Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 684.

Időutazás a polcok között, avagy amikor a nyúl megelőzi a Jézuskát


 

Ma, december 15-én, a naptár szerint az advent kellős közepén, az ember még ártatlan lélekkel indul el karácsonyi csomagolópapírért. Csillagok, fenyők, aranyszalagok lebegnek a szeme előtt. Ehelyett… bumm. Húsvéti nyulak.
🐰
Nem metaforikusan. Konkrétan. Néznek rám a polcról, mintha azt mondanák: „Lemaradtál, barátom. A karácsony már történelem.”
 
A karácsonyi cuccok épp elpakolás alatt. Csendben, szégyenlősen, mint egy ünnep, amit idő előtt hazaküldtek. A boltban az idő lineáris rendje felbomlott, az évszakok összeértek, és a Jézuska szemmel láthatóan elvesztette a versenyt egy csokitojással és nyuszisereggel szemben. 🎄➡️
🥚
És a legszebb az egészben, hogy mindez nem egyedi eset. Más üzletekben is ugyanez a koreográfia: „Boldog Karácsonyt? Ugyan már. Happy Easter, kedves vásárló.” Ha így haladunk, szilveszterre már Halloween lesz újra, farsangra pedig strandpapucs.
 
De mielőtt végleg átadnánk magunkat az ünnepi időzavar okozta egzisztenciális szomorúságnak, jó tudni, hogy a karácsonyi vásárokban még minden IS van. Igaz, aranyárban, de van. Szóval aki nem kezdte el nyáron megvenni a cuccokat, annak még van esélye.
✨
A plázákban még szól a dzsinglebell, a lasztkriszmasz és a többi, közben már nyulak ugrálnak a polcokon. 
 
Csak úgy emlékeztetőül: 9 nap múlva Karácsony van.
Nem Húsvét. 😌
A nyulak meg várjanak. Ráérnek. Tavasszal.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...