Agymenés 687.

Advent, a vércukorszint próbája

 

Az advent hagyományosan a várakozás időszaka — manapság pedig annak a várakozásáé, hogy vajon mikor adja fel a hasnyálmirigy a szolgálatot.

 

A Mikulás csoki még ott ül a konyhapulton, félig kibontva, mintha azt mondaná:

„Egyél meg, nem lesz ebből baj.” Pedig mindenki tudja, hogy lesz.

 

De nincs idő ezen mélázni, mert közben már készül a karácsonyi sütiarzenál, amelynek mennyisége egy kisebb népesség ellátására is elegendő lenne. A konyhában egyszerre sül:

• mézeskalács,
• hókifli,
• vaníliás kifli,
• háromféle keksz,
• és valami „egészségesebb alternatíva”, ami végül mindenkinél ízben és állagban is a „kartonlap és remény” kategóriát hozza.

 

A házban állandó az illat, és ez veszélyes: a fahéj aromájától az ember elveszíti az ítélőképességét, és olyan mondatokat mond, mint:

– „Csak egyet kóstolok, hogy jó-e…”

 

Ez a mondat minden sütikóstolás kezdő lépése, és ugyanúgy végződik: fél óra múlva valaki lisztesen, porcukrosan rogy le a székre, és csak annyit suttog:

„Miért csináltam ezt…”

 

A vércukormérő — ha beszélni tudna — valószínűleg már advent első vasárnapján benyújtaná a felmondását. Advent második vasárnapján pedig üzenne: „Testvérem, ez így nem mehet tovább.”

 

A probléma nem a sütik mennyisége, hanem az, hogy a háztartások 90%-ában ilyenkor mindenki süt. Egyszerre. A nagymama, az anyuka, a szomszéd, az anyuka munkahelyi kollégái, az óvoda, az iskola, a baráti társaság — és valaki még „skandináv fahéjas keksz” recepttel is előáll Youtube-ról, mert most éppen az trendel.

 

A nap végére a lakásban több süti van, mint levegő.

 

És persze jön a klasszikus mondat: „Ezt csak holnap esszük meg, most még ne!”

Ami azt jelenti, hogy éjfél körül valaki úgyis megjelenik a konyhában, és állva eszi meg a mézeskalács-szívet, a „csak megnézem, hogy megpuhult-e már” tudományos kísérlet részeként.

 

De advent erről szól: a fényekről, a meghittségről, a várakozásról…

…és arról, hogy a karácsonyi menü előtt a teljes nemzet kollektív vércukorszintje egy hullámvasútra ül.

 

És valahol ez is az ünnep része.

Mert süti nélkül nincs szeretet.

És szeretet nélkül nincs karácsony.

A vércukormérő pedig… majd csak kibírja.