
A tengerparti karácsonyi ajándék-halmozók – akiknek júliusban kezdődik a szezon
Vannak emberek, akik számára a karácsony nem decemberben, és még csak nem is ősszel kezdődik. Nem. Ők a külön kaszt, a rejtett elit, a logisztikai démonok, akiknek a karácsonyi készülődés júliusban, a tengerparton indul.
A strandtáska egyik rekeszében naptej, másikban úszósapka, a harmadikban pedig egy apróság. „Ez tökéletes lesz ajándéknak Marikának!” – mondja anya, miközben egy kagylóval díszített hűtőmágnest fogdos, amely a „LOVE FROM CRETE” felirattal hirdeti az örök giccs kultúráját.
Ezek az emberek nem egyszerű előrelátók.Ők stratégák.
A családtagok pedig tudják: minden külföldi szuvenír fenyegetés is egyben.
Mert nincs annál ijesztőbb mondat, mint: „Majd karácsonyra kapod, jó lesz!”
A gyűjtögetők nyaraláson így viselkednek:
július 10.: „Ez a kézműves szappan? Ez tuti anyósnak!”
július 11.: „Ez a sarokreszelő? Hát Zolinak! Ő szeret praktikus ajándékot.”
július 12.: „Ez a fából faragott teknős? Senkinek sem kell, de akciós, majd valakit találunk!”
július 14.: „Úristen, ezt a 3 eurós kagylós szettet nem hagyjuk itt! Ha másnak nem, a szomszédnak jó lesz.”
A bőrönd hazafelé már úgy néz ki, mintha egy bazár felrobbant volna benne.
A vámellenőrzésnél a tiszt elbizonytalanodik: „Ezek mind… ajándékok?”
Az ajándék-gyűjtögető pedig büszkén felel: – „Kell a karácsonyra is gondolni, már jó előre, ugye!”
Októberre már egy teljes fiók tele van mediterrán kacatokkal: gyertyatartó, amin látszik a homok; olyan levendulás zsák, ami már augusztusban is elhervadt; egy mini pohárkészlet, amit még a kutya sem enne meg, pedig ő nem válogatós.
Decemberben aztán előkerülnek az ajándékok.
A címzettek pedig így reagálnak: „Ó, de szép! Hová is tegyem…?”
A nyaralás óta a tárgy már magában hordozza a karácsony ígéretét.
Meg a homokot.
Meg a sót.
És a tudást, hogy ez valójában az utolsó pillanatban beszerzett pánikajándékok előrehozott verziója.
De a gyűjtögető büszke.
Ő előrelátó.
Ő tudatos.
Ő a karácsonyi ajándéklogisztika Elon Muskja.
És mikor megkérdezed, miért kezdte ilyen korán, ő csak ennyit mond: „Hát… nem szeretem a kapkodást.”
Majd leemel a polcról egy kagylós képeslapot, amit már a jövő karácsonyra félretett.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése