Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 683.

 


A nagy Laposföld-tanács ülését épp akkor nyitották meg, amikor a vezető guru – aki magát következetesen csak „A Kör szélének Őrének” nevezte – ünnepélyesen felmutatta a PowerPoint diáit, rajtuk a felirat: „A NASA hazudik, a Föld meg lapos.”
 
Az első sorban ülő hívek áhítattal bólogattak, miközben a mester kifejtette a legújabb bizonyítékot: ha a Föld gömbölyű lenne, akkor gurulnánk rajta. A hallgatóság egyöntetűen hüledezett – milyen igaz! Hiszen még sosem csúszott le senki Ausztráliáról, pedig ott mindenki fejjel lefelé él, ami már önmagában gyanús.
 
A tanács második napirendi pontja a globális repülőjáratok rejtélye volt. „Miért nem repülnek a pilóták lefelé?” – kérdezte valaki. Elmélyült csönd következett, majd a mester előhúzta a titkos fegyvert: egy söralátétet. „Íme a Föld! Lapos! A repülők pedig így mennek rajta körbe-körbe!” – mondta, és a söralátéten elegáns köröket rajzolt egy filccel. A bizonyítás olyan kerek volt, hogy paradox módon maga a laposföld-tan is gömb formájú tökéletességbe rendeződött.
 
A legnagyobb ováció azonban akkor tört ki, amikor előkerült a végső érv: „Ha a Föld gömb lenne, akkor az óceán vize lefolyna róla.” Az egyik hívő teljesen meghatódott, és azt suttogta: „Milyen szerencse, hogy a kontinensek pereme megfogja…”
 
A gyűlés zárásaként a mester felszólította követőit, hogy továbbra is álljanak ki az igazság mellett. „Ne hagyjátok, hogy a tudósok megtévesszenek titeket a gravitációval meg a fizika törvényeivel! A valóság ott van, ahol a józan ész!” – mutatott újra a söralátétre.
 
És a hívek boldogan mentek haza, biztos tudatában annak, hogy ők bizony rájöttek a titokra, amelyet az egész világ – és főleg a gömbhívő birodalom – el akar hallgatni előlük.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...