Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 690.

A ruszki polc és a szeretetország akciós hete


 

A hazai neoliberális gondolkodás jelenleg egy nagyon kényelmes, babzsákos pozícióban pihen. Olyanban, ahonnan mindent remekül lehet látni, feltéve hogy a világ fekete-fehér, és a térképen Oroszország fölé valaki filccel odaírta, hogy „rossz”. Innen már egyszerű az élet. Ami onnan jön, az ruszki. Ami ruszki, az eleve szar. Nem kell bontogatni, megkóstolni, megérteni. Elég fintorogni.
 
A megbélyegzés elleni harc élharcosai most új ellenfelet kaptak. Nem embert, nem eszmét, hanem egy boltot. Mere. Vagy ha úgy jobban csúszik a torokban, Basket Plus. Polc, kassza, bevásárlókocsi. És már folyik is a morális savazás, mint akciós tej a kilyukadt dobozból.
 
A szeretetország bajnokai, akik tegnap még szivárványos szívecskékkel küzdöttek a kirekesztés ellen, ma habzó szájjal magyarázzák, hogy aki ott vásárol, az minimum gyanús, de inkább erkölcsileg romlott. Nem ember, hanem geopolitikai eszköz. Egy kiló lisztbe csomagolt Kreml.
 
Különösen szép ebben az egészben az intellektuális következetesség. Nem szabad általánosítani, kivéve ha lehet. Nem szabad címkézni, kivéve ha nagyon jól esik. Nem szabad gyűlölni, kivéve ha olcsó. A neoliberális logika itt finom gourmet fogásként tálalja az előítéletet, csak most nem húsmentes, hanem oroszmentes.
 
És miközben a fél Facebook azon vitázik, hogy egy konzerv kukorica mennyire Putyin-barát, valahol egy nyugdíjas csendben számolgatja, hogy kijön-e a hónap végéig. De ez már nem fér bele a narratívába. A szeretetország térképén ugyanis vannak fehér foltok. Általában ott, ahol az emberek tényleg élnek.
 
A Mere pedig áll. Polcai némák. Nem fröcsögnek, nem posztolnak, nem erkölcsi fölényeskednek. Csak árakat írnak ki. És ez talán a legnagyobb provokáció mind közül.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk