Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 670.

A hipermarket ünnepi miséje – ahol az emberi lélek megtörik, de az akciók kitartanak


 

Karácsony előtt a hipermarket nem egyszerű bolt. Nem intézmény. Nem szolgáltatás. Ez vallási zarándoklat, csak több a kosár, kevesebb a megvilágosodás.
 
A főpap pedig nem más, mint Mariah Carey, aki a hangszórókban 0–24-ben arról énekel, hogy „All I want for Christmas is you”, miközben a vásárlók egybehangzóan válaszolnak: „Csak hagyj élve kijutni ebből a tömegből!”
 
A vásárlói tömeg decemberben három fázisban működik:
 

1. fázis: optimizmus

 
Az ember listát ír, tervet készít. „Csak pár dolgot veszek, semmi dráma.”
Ezt állítja az, aki még nem látta a húsos pult előtt kígyózó sort, ahol a vásárlók arcán ugyanaz a kifejezés látható: „Ha valaki megelőz, ma itt maradok éjszakára.”
 

2. fázis: megadás

 
Ez az a pont, amikor az ember felfogja, hogy a hipermarketnek saját törvényei vannak. A bevásárlókocsi kereke minden második méteren akad, de ha elengeded, egyenesen a legzsúfoltabb sor felé indul el – mintha hívná valami sötét erő.
A polcok között szülők kóvályognak csillámos díszekkel a kezükben, és a partnerüknek suttogják:
– „Ezt kellett volna tavaly is venni.
– Nem, tavaly a pirosat vettük, ami a szekrény tetején van.
– Úristen, most akkor ezt is megvesszük?”
Ekkor már senki nem emlékszik, miért jött.
 

3. fázis: túlélési ösztön

 
A kasszánál már nincs emberi kommunikáció. Csak szemkontaktus, mint két harcedzett gladiátor között: „Testvérem… ugyanazt a vajat keressük.”
A kasszasor a modern élet metaforája:
– 12 ember előttünk
– 11-nek problémája van
– 1 pedig biztosan az egész család feltöltős kártyáját akarja ezer forintonként feltölteni.
 
A pénztáros arcán pedig az a mindent elmondó kifejezés: „Én már három hete csak mandarin és karácsonyi zene között élek. Segítsen.”
 
A karácsonyi bevásárlás végén az ember kifelé vonszolja a kocsit, tele olyan dolgokkal, amiket nem tervezett megvenni. Például tűzálló csirketál, mézeskalács ízű testápoló, és egy fényfüzér, ami csak harminc másodpercig működik, mielőtt eldönti, hogy elege van ebből az egészből.
 
De a lényeg: mindenki túlélte. A hipermarket szentélyének kapui mögött valahogy mindig megszületik a karácsony, és tart egészen októbertől december 24-ig. Mert utána már itt a húsvéti nyuszi, az elkövetkező minimum 4 hónapra.
 
És amikor végre hazaérünk, megfogadjuk: jövőre online rendelünk. Aztán jövőre megint ugyanígy járunk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...